Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
720 GYARMATI ENIKŐ Monarchia alapvetően a Szerbia elleni helyi háborúban volt érdekelt, és az ehhez szükséges döntéseket önállóan hozta meg. A délszláv veszély érzete nagymértékben kihathatott a diplomáciai lépésekre, mint ahogy azzal is tisztában voltak az osztrák-magyar döntéshozók, hogy döntésük Oroszország beavatkozásának kockáztatásával járhat. Ezt a kockázatot végül a német támogatás tudatában vállalták. A júliusi válság csúcspontján Bécsben a szerb kérdésben elutasítottak mindenféle nagyhatalmi közvetítési javaslatot. Az amerikai szerzők szerint ugyanakkor — Günther Kronenbitter kutatásai ellenére — további magyarázatra szorul az, hogy Conrad von Hötzendorf osztrák-magyar vezérkari főnök (1912-1916) hogyan tudott a józan ésszel ellentétes döntéseket hozni.42 A júliusi válság osztrák-magyar diplomáciai lépéseinek értékeléséhez a történeti kutatások elsősorban a Hoyos-misszió során tett osztrák-magyar és német diplomáciai nyilatkozatok, az osztrák-magyar közös minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei alapján rekonstruálható nézetek és döntések, a Monarchia ultimátuma, valamint a szerb válaszjegyzék elemzéséből indulnak ki. A nemzetközi történetírásban ma is kiemelt figyelmet szentelnek a Hoyosmisszió részleteinek. Alexander Hoyos gróf, az osztrák-magyar külügyminisztérium kabinetfőnöke I. Ferenc József császár különmegbízottjaként folytatott tárgyalásokat Berlinben 1914. július 5-6-án. Ezeknek a tárgyalásoknak a során a német császár és a német kancellár támogatásáról biztosította az osztrákmagyar vezetés balkáni politikáját. A régi-új történeti értékelések között továbbra is megtalálhatók azok a törekvések, amelyek a Monarchia balkáni politikája számára adott német támogatás — az úgynevezett biankó csekk — tartalmának és jelentőségének meghatározására irányulnak. Krumeich véleménye szerint az Osztrák-Magyar Monarchia már a merényletet követő napon eltökéltnek mutatkozott a szerb probléma dűlőre vitelében.43 Ez a bécsi szándék a korábbi balkáni konfliktusok során is nyilvánvalóvá vált. 1908-ban, 1912-ben és 1913-ban minden egyes balkáni konfliktus alkalmával a Német Császárság óvása miatt nem került sor komolyabb összecsapásra. A Leopold Berchtold gróf, osztrák-magyar külügyminiszter (1912-1915) megbízásából 1914 júniusában elkészített Matscheko-memorandum rávilágított Szerbia Balkán-politikájának destabilizációs következményeire. Ugyanez a helyzetértékelés problematikusnak ábrázolta Románia viszonyát a kettős Monarchiához. A memorandum fő célja Oroszország balkáni törekvéseinek, azaz a Monarchia balkáni érdekei ellen irányuló politikájának leírása volt. Alexander von Hoyos gróf július 5-én ennek a koncepciónak az átdolgozott változatát, valamint I. Ferenc József császár személyes levelét azzal a céllal vitte magával Berlinbe, hogy kipuhatolja a németek ezzel kapcsolatos aktuális álláspontját. A német történész felhívta arra a figyelmet, hogy sem az osztrák császár levele, sem az aide-memoire nem fogalmazott meg német segítség iránti osztrák-magyar igényt. Közvetve azonban mindkettő a Habsburg Monarchia szorult helyzetét bizonyította. Az osztrák császár és magyar király kifejezetten nem tett említést sem katonai eszköz alkalmazásának szükségességéről, sem a Szerbia 42 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 358-359. 43 Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 64-78.