Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
674 DEVESCOVI BALÁZS X. marquisnak épp úgy megjövendölte neje hűtlenségét, mint azt, hogy a grófné félév múlva viszont megcsalatván, maga magát mérgezi meg. G. öreg vicomte-ot Afrikában elesett fiának föltámadásával kecsegtette, s a fiú csakugyan föltámadt, miután nem is halt meg, hanem hazajött érdemjelekkel, arany vállrojtokkal, stb. Fáma asszonyság fecsegő ajaka ezer ilyen mesével tudta Lenormande asszonyság jóstehetségét illusztrálni, s utójára nem is tartották Párisban valamire való embernek, ki az élelmes asszonyság által magának valamit nem jósoltatott. Eötvös ép Párisba volt indulandó, s így a comtessek a legnagyobb felelősség terhe alatt meghagyták neki, hogy Lenormande fölkeresését el ne mulaszsza. Az ifjú báró meg is Ígérte, hogy fölkeresi a csodás tehetségű jósnőt, azonban midőn Párisba ért, vagy a világváros egyéb kínálkozó élvezetei miatt, vagy mert a jósnő hire időközben alábbszállt s nem beszéltek felőle többé annyit, mint azelőtt, elmulasztotta a jósnőt fölkeresni, s hazajött a nélkül, hogy Lenormande-ot látta volna. Meg is feledkezett az egész dologról. Itthon első látogatásainak egyikét mindjárt a grófi háznál tette. A comtessek örvendeztek a viszontlátáson és legelső kérdésük is az volt, hogy meglátogatta-e Lenormande-ot?- Igen! - felelt félig tréfásan a ifjú báró, ki kényelmesebbnek találta a rövid igenlést, mintsem azt, hogy hosszasan mentegetőzzék.- Nos, hát mit jósolt? - kérdék a grófnők nagy érdekeltséggel. Eötvös már most — mint később maga beszélte — oly képtelenségeket akart mondani, hogy a grófnék maguk is észrevegyék, miszerint válaszai nem egyebek körmönfont tréfánál.- Először is azt jósolta, hogy atyám vagyonilag tönkre fog jutni, hanem én, saját érdemeim és szerencsém által, kedvező viszonyok közé jutok. Ez akkor a legképtelenebb állítások egyikének látszhatott, miután Eötvös atyja, Magyarország tárnoka, rendkívül gazdag ember s elpusztithatlan terjedelmű birtokok ura volt. A comtessek nagyon pikántnak találták a jóslat első részét s tovább kérdezősködtek:- Hát még mit jósolt?- Nos, nos, — folytató Eötvös az előbbi humorral, — azt jósolta, hogy én miniszter leszek. Ez még nagyobb abszurdum volt abban az időben: egy magyar ifjúnak miniszterségre gondolni akkor, mikor az ilyen polcot egyedül csak a Metternichek voltak hivatva elérni.- Hát még? hát még? - kérdezék felcsigázott érdekkel a comtessek - Mit jósolt még Lenormande? Eötvös véget akart vetni a kényelmetlenné váló dolognak, s rövideden válaszolt:- Azt jósolta, hogy utoljára is - fölakasztanak.
