Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
672 DEVESCOVI BALÁZS Ugyanehhez az időszakhoz kötődik egy eperjesi történet is, ami köszönhetően annak, hogy Voinovich Géza nem tesz említést róla az 1903-as Eötvös összkiadás utolsó kötetében közölt Eötvös-bibliográfiájában mint Eötvös életére és munkáinak keletkezésére fontos adatról, ami Pulszky Voinovich figyelmeztetése szerint (mivel emlékezetből lett diktálva:) óvatossággal használandó memoárjában szerepel, a korábbi történetekkel szemben ismeretlennek nevezhető. Pulszky saját iskolai évei alatt megemlékezik Eötvös Ignác 1827-es főispáni beiktatásáról is, hiszen itt találkozott először Eötvös Józseffel, lévén az ünnepségre ő is felment Eperjesre. „A főispán fia folytonosan ebédekre, mulatságokba, bálokra volt hivatalos, hova én, mint iskolás gyerek nem jutottam. A beiktatás ünnepére műkedvelők Kisfaludy Károly Csalódásait adták s hogy Eötvös Pepi kitüntethesse magát, a nyitányba beleszőttek egy flótasólót, melyet ő közbámulásra virtuozitással elfújt, s nagy tapsot aratott, mi bennem némi irigységet gerjesztett, mert Gartemann, ki mint jó zenész, üres óráiban engem is zenére akart oktatni, de ehhez hibázott bennem a zenészeti érzék, s bármennyire iparkodtam és gyakoroltam magam fuvolán, mégis szerencsétlen flótás maradtam.”24 Még egy szakasza van Eötvös ifjúságának, amiről számos történet maradt fent: ez pedig az 1836-37-es nyugat-európai nagy utazása. „Rebesgetik, hogy az ercsii postamesterné »csodaszép« lánya, Betty miatt sürgeti Eötvös családja a külföldi utazást”; „Párizsban állítólag egy jósnő azt jósolja neki, hogy híres ember lesz, miniszterségig viszi, de vérpadon fog meghalni. Az anekdoták megemlékeznek egy szellemes replikáról is, mely miatt párbajba keveredik - s ő maga meséli el 1870-ben azt a kalandját, mely őt a Grande-Chartreusse meglátogatása során, A karthausi témájához juttatja.”25 - idézi fel Sőtér István monográfiájában a Ferenczinél általában bővebb előadásban szereplő történeteket. Ezeken kívül még az említett Fáik kézirata alapján a Pesti Napló 1871. december 8-i számában megjelent tárca Itáliai meghiúsult párbaj története köthető az utazáshoz. Az ercsi postamesterné leányához fűződő szerelem talán Eötvös egy 1865. május 11-én tett naplójegyzetén alapul, ami egy késői visszaemlékezése Eötvösnek gyerekkori helyszínére: „Tegnap jöttem vissza Penteléről, hol sógoromat meglátogattam. Gőzösön mentünk le s fel, s midőn Ercsi mellett áthaladtunk, szívem megszorult, mint mindég. Nagyban kevés változott. Néhány új gazdasági épület, melyet Sina emeltetett, a faluban közel a Dunához egy emeletes ház, s néhány új fasor, de a falu s környéke ugyanaz maradt. Ott áll az új kápolna, hol nagyszülőim nyugszanak, a régi, hová mint gyermek annyiszor kimentem, a postaház rozzant kerítésével, hol a nagy barackfa alatt Bettivel annyi boldog órát töltöttem, csakhogy a fa, mint mi magunk, kik mint gyermekek alatta ültünk, szinte száradni kezdünk. A másik oldalon a sziget s az újfalui vadászlak, s az innensőn a szárazmalom, melynek gépezetén annyiszor törtem fejemet; minden, amint egykor volt - és mi lett belőlem. Ki ösmerne a szomorú utasban, ki a hajó fedezetén körültekint, a gyermekre s ifjúra, kinek vígsága körözetének 24 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Franklin, Bp. 1884. 1:20. 25 Sőtér István: Eötvös József. Akadémiai, Bp. 1967. 42, 47.
