Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 669 tett, a melyek a gyermek akkori felfogását meghaladták, de emlékezetébe mégis oly mélyen bevésték magukat, hogy róluk egész életében nem feledkezett meg. Eötvösnek anyja szerette, ha kedves fia szobájában sürgött-forgott, s megkívánta, hogy azon estélyeken jelen legyen, a midőn az aristocratiát s magas burocratiát fogadta, hogy a társaság formáihoz kis korától fogva hozzá szokjék; - de a nevelő vonakodott növendékét a fogadó terembe kisérni, s a mikor ez aztán álmosan visszajött, ki szokta még röviden kérdezgetni, miről volt szó ezen nagyúri társaságban, s figyelmeztette ürességére, felületességére. Egyszer azt felelte a kis fiú, hogy nagyon sajnálták egy magas állású magyar államférfi akkor történt halálát. »Pedig nagy gazember volt«, - ez vala Pruzsinszky megjegyzése. Egypár hét múlva megkérdezte növendékét, beszélnek-e még az elhalt nagy férfiúról. »Senki sem említett nevét« - ez volt a felelet. - »Pedig okos egy gazember volt« — szólt az öreg — »te soha sem leszesz sem oly okos, sem oly befolyásos; s ime, három rövid héttel halála után még társai s hivatanokai is elfeledték.« - A vérmezőre szeretett ő leginkább lesétálni, a Krisztinavárosba, gondolkozva, szótlanúl, oda, hol középen két gyalogút szegi egymást. Egyszer azonban kitört belőle az érzelem: »Öt becsületes hazafit végeztek ki e helyen: senki nem állított nekik emléket, de a járókelők lábai akaratlanúl is keresztet tapostak ide. Majd eljő az az idő, a mikor ők is kapnak emléket, de akasztófa lesz az, s rajta olyanok fognak lóggni, minő te leszesz.« - A mind ezen nagyon csodálkozott, de nem sokára sejteni kezdte ezen és hasonló szavak értelmét. Iskolába küldték; a tanító a nagy úr fiát az első padba ültette, de a többi fiú mind kiment a pádból, csak egy zsidógyerek maradt meg mellette; s midőn megkérdezte iskolatársait, miért tették ezt, azt mondták, hogy hazaárulónak unokájával nem akarnak egy padban ülni. A fiú ezen nagyon megindúlt; bosszankodva beszélte el a jelenetet nevelőjének, s megkérdezte, igaz-e hogy a kedves öreg nagypapa hazaáruló. »Az bizony« — felelt Pruzsinszky — »apád is az, s te is annak készülsz; hiszen magyarul sem beszélsz becsületesen.« Eötvös elpirult, neki feküdt a magyar szótannak, s kizárólag magyarúl beszélt mindenkivel, kivéve anyját, ki soha e nyelvet nem tanulta. Egy pár hónappal később, a tanító megjelenése előtt, midőn az iskolás gyerekek már nagyobbára helyükön voltak, felállt a padra s megkérte őket, maradnának a leczke után egypár pillanatra a classisban, mert valami mondanivalója volna. Midőn a tanító a leczke bevégeztével távozott, s a fiuk kíváncsian ott maradtak. Eötvös fölment a katedrába, melyből csak feje látszott ki, s felindulva elmondta, hogy nagyapja s apja a császár szolgái ugyan, de hogy ő maga, esküszik az élő Istenre, rabszolgája lesz hazájának, s hűsége által elfelejteti nevének jelenlegi népszerűtlenségét. - Szavai gyújtottak, a társai lelkesedve éljenekben törtek ki, vállaikra emelék s újjongva vitték ki a folyosóra, hol a pedellus eléjök jött, a lárma okát megtudta s följelentette; s másnap az egész classis, élén a kis Eötvös, carcerbe került. Mit a gyermek oly ünnepélyesen fogadott, azt a férfi fényesen megtartotta.”19 19 Pulszky Ferenc: Báró Eötvös József. In Babérlombok Báró Eötvös József műveiből. Fűzte Yachott Sándorné. Heckenast, Pest, 1871. XIII-XVI. Hogy látszódjék, Fáik és Pulszky csupán a szavakban tér el egymástól, ám történeteik egyeznek, idézem Fáiktól is Eötvös állítólagos híres fogadalmát és hatását: „Néhány hóval később, mielőtt a tanár az osztályba lépett volna, Eötvös Pepi felmászott a padra és kérte társait, hogy az óra után néhány perczig maradjanak még, minthogy valami
