Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
660 HERNADY ZSOLT XVII. Rónay Jácint levele Jókai Mórhoz Pozsony, 1888. november 7. Igen tisztelt barátom! Vagy nyolc hete, hogy egy cikket bíztam szabad rendelkezésedre, „Szemere Bertalan”.141 Tudtommal eddigelé nem jelent meg, s ennek örvendek, mert újabban oly körülmények merültek fel, melyek e cikk megjelenését, főleg reám vonatkozólag, nem teszik kívánatossá; azért kérlek, tisztelt barátom szíveskedjél cikkemet visszaküldeni. Tudom, hogy nem egy kiadó merényletnek venné, ha ily kéréssel állnék íróasztala elé, de meg vagyok győződve, hogy Jókai Mór elvégre szép csendesen megbocsátand, főleg, ha tudatom véle, hogy felszólításomra egy másik jó barát, Fraknói Vilmos142 is oda fog állni segédül, hogy azt a kis csomagot a „Sanctumban” kiszemelje, s elküldje a pozsonyi magányba. Élj boldogul, s tarts meg kérlek jó emlékezetben. Rónay Jácint Pozsony, nov. 7. 1888. OSzKK Fond V/488. „... STRUGGLING WITH THE PAINS OF EXILE ...” The Letters of Jácint Rónay to Bertalan Szemere by Zsolt Hernády (Summary) Last year it was the two hundredth anniversary of the birth of Jácint Rónay (1814-1889). A Benedictine monk, Rónay was active during the revolution and war of independence in 1848-49 as a preacher and popular speaker, and later as the clerical commissioner of Győr county. Consequently, after the capitulation at Világos he was forced to hide, and finally to emigrate. He was sentenced to death in his absence. He eventually settled in London, where at first he actively engaged in émigré political organizations. He belonged to the group dominated by Sebő Vukovics and Zsigmond Thaly, who aimed at limiting the authority of Lajos Kossuth over the emigration. Accordingly, he left the London committee, left by György Kmetty, in 1852, but refrained from openly and publicly taking a line against the former governor and his supporters. He soon withdrew himself altogether from the ever more shortsighted émigré struggles, and made a living from teaching, while also engaging in scientific activities. He gained access to the most illustrious English families, his diligent but humble work being highly appreciated. He also taught the sons of Kossuth himself. He published regularly in Hungarian reviews. He maintained a regular correspondence with many people, among them Bertalan Szemere, who bombarded Rónay with ideas of what he should do, ideas which the latter rarely had time to bring to fruition. The present study contains the letters that Rónay wrote to the former prime minister between 1852 and 1859. The emigrant monk, although petitioned for no pardon, was permitted to return to Hungary in 1866, where he became at first MR and later tutor for the children of king Francis Joseph. 141 Van ilyen című fejezet Rónay naplójában, talán ez volt, vagy ennek részlete a visszakért írás. Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. II. 105-116. vagy IV 297-308. 142 Fraknói Vilmos (1843-1924) címzetes püspök, történetíró, az MTA titkára.
