Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
640 HERNADY ZSOLT népszabadság fog felvirulni. Vajha ezt oly könnyen lehetne eszközölni amily szép és kívánatos. Megletősen ismerem hazámat, s hiszem, hogy ha szabadító sereg jelennék meg határain, a sereg mint folyam fog növekedni, de kétlem, hogy legyen ember, ki a jelen körülmények közt képes volna jó szerencse fejében népünket felkelésre bírni, s ha ezt valaki megkísértené, csak nyomort hozna hazánkra. Egyébiránt erre éppen annak van legkevesebb bátorsága, ki leginkább hirdeti. Remélem nem neheztelend ön véleményem őszinte nyilvánításáért, jónak látám, hogy megismerkedjünk, szükségesnek, hogy nézeteimet leplezetlenül elmondjam. Jelen soraimat Mayer barátunk leveléhez akarám csatolni, de újabb időben nagyon el volt foglalva, s jelenleg is néhány napra távol van Londontól, azért útnak indítom válaszomat, nehogy úgy járjak, mint a múlt évben, hol minden esendő alkalommal akarék néhány rendet csatolni önhöz intézett leveleihez, de mindig vagy korán vagy későn jártam. Az öregúrról annyit mondhatok, hogy ön irányában nem változott, s hogy rendes esti találkozásainkban önről mindig a régi tisztelettel és szeretettel szól. O tisztán lát, s Kossuthtali első és utolsó találkozása után igen jól tudja, mit kelljen tartania ügyünkről és bajnokairól. Az érintett találkozás jellemző, azért meg fog ön engedni, ha levelemet, kedvéért, még egy lappal megtoldandom. Midőn a lelkesedés első hevében jó, rossz lélek egyiránt tódult, tisztelgett és hódolt Kossuthnak, London magyar születésű polgárai „Adresse” szerkesztésére és a tisztelgés elintézésére kérének fel. Elmentem Kossuthhoz, tudatám véle honfitársaink szándokát, s időt kértem a tisztelgésre. (Ez volt egyetlen találkozásom Kossuthtal.) A tisztelgés másnapra határoztatott. Honfitársaink Mayer vezénylete alatt, elhagyva munkáikat, s egy napot feláldozva, a kitűzött órán megjelentek, mintegy 25-30-an. A szolgálattevő törzstiszt bejelenté őket, s azon választ hozá, ma nem lehet szólani kormányzó úrral. Meglepetésemben elmondám, hogy az időt maga határozá, hogy munkáikat hagyák el, hogy többen 7-8 mérföldnyiről jőnek, s hogy lehetetlen elutasítani azokat, kik legközelebb állnak hozzánk, s annyit áldoztak szűkölködő véreiknek. Egy órai várakozás után végre kegyes válasz érkezett, azon hivatalos megjegyzéssel, hogy csak röviden, mert kormányzó úrnak menni kell. Midőn a lépcsőn felfelé haladónak, Pulszky ismét arra inté őket, hogy csak röviden, s „aztán ne ovációzzanak ám”. Mayer néhány üdvözlő szót mondott, s általnyújtá az „Adresset”, mely ugyanazon gyárban készülvén nem tetszett, annál is inkább, mert nem kormányzóhoz, hanem tisztelt honfitárshoz volt intézve. Kossuth, ki néhány pillanat előtt órákig beszélt angol vendégeivel, sajnálkozva mondá, hogy honfitársainak csak néhány pillanatot szentelhet, de biztosítja őket kegyeiről. A honfitársak közül kevés volt, ki ne távozott volna nehéz szívvel, de egy sem érzé annyira a lealáztatást, mint öreg barátunk, ki szíves fogadtatásra számolt, s már előre örvendett azon pillanatnak, melyben Kossuthot házánál látandja. Mennyi tévedés, Mayer azt hivé, hogy a demokrata kormányzó egyszerű magyar ember, ki őszinte barátsággal kezet nyújtand, s a látogatást viszonozza. De nem fárasztom önt ily tárgyakkal, s még csak azt jegyzem meg, hogy Kossuthnak amerikai működéseiről s a fényes eredményekről legjobb felvilágosítást adhat önnek Perczel Móric, ha Miklós79 79 Perczel Miklós (1812-1904) honvéd ezredes, Törökországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ezredesként részt vett a polgárháborúban. 1868-ban hazatért.
