Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 59 törekszik, mert mint arra rámutatott, azzal csak a hazai németség disszimilációs törekvéseit erősíti. Helyette a szentistváni gondolat mai időszerűségét emelte ki a soknyelvű magyar állam egymásra utalt népeinek békés együttélését.107 Van ennek a rövid írásnak egy világpolitikai aktualitása is. A cikk 1939 januárjában jelent meg. Ekkor már a kortársak számára is világos volt, hogy Németországban a Reich ideájának — katonai erővel történő — megvalósítását tűzték ki célul, amely az egész világra fenyegető árnyékot vetett. Akár figyelmeztetésnek is fel lehet fogni, hogy kötelessége a historiográfusnak az egész társadalom (és vezető politikusai) figyelmét felhívni a magyarságra nézve is aggasztó veszélyre. A történész felelőssége saját népével szemben mindig nagyobb, hiszen ismeretei miatt a politikai tendenciákat gyorsan és jól felismeri. A két irányzat közötti vita azt is világossá tette mindenki előtt, hogy a szakma központi folyóirata olyan hatalmi eszköz, amelynek birtoklása teoretikus szempontból is alapvető kérdés. Hogy miért, azt az alábbi táblázatban igyekeztünk összegyűjteni a vitatkozó felek különböző kérdésekben vallott egymástól eltérő történeti felfogásukat, amelyek az előző fejtegetéseket alátámaszthatják. Történeti szempontok Mályusz (evangélikus), népiségtörténet Szekfű (katolikus), szellemtörténet A társ. haladás vezető ereje (emberi tényezők) Kis- és középnemesség (18. század vége, 19. század első fele) Arisztokrácia (18. század, a 19. század közepe: Széchenyi) Reformkor és előzményei Az egész 19. század első felét meghatározó dicsőséges történeti korszak A 18. századi társadalmi fejlődést megakasztó, és mélypontra juttató időszak Nemzetfogalom Kirekesztő, (faji alapon) népi nemzet Befogadó, liberális konzervatív. Politikai nemzet Nemzetiségek Asszimiláló (az arra érdemeseknek) és egyben disszimiláló a zsidósággal szemben (eltanácsol). Szent László és Kálmán törvényei Szent István-i értelemben soknyelvű ország (nem asszimilálni, hogy ne kényszerüljenek disszimilálni pl. a németek) Államforma Független („tiszta”) nemzetállam (kurucos alapon) Konföderatív forma az egyes országok népi sajátosságainak megőrzésével (átértelmezett, az uralkodó házhoz hűséges, lojális irány) Művészeti felfogás Barokk a 17. és nem a 18. században jelentkező, uralkodó stílusirányzat A barokk a 18. században az egész társadalmat áthatotta, fejlődését egyenletessé tette Történeti folyamatok Kontinuus, nem különálló korszakok Kontinuus (csak a vizsgálat idejére emelhetők ki egyes korszakok) A fejlődés hajtóereje Gazdasági, társadalmi és természeti okok Szellemi erőfeszítések által fokozatos haladás A fejlődés gátja A nemzetállam létrehozását akadályozó nemzetiségek Bezárkózó (egyszínű) nemzetállam Népiség A nemzetalkotás alapkategóriája Faji alapon terjeszkedés minden a népiség kategóriájába besorolható területek felé. Veszélyes és elfogadhatatlan 107 Magyar Szemle, XXXV, 1939. január. 5-12. Szekfű ebben a cikkében arra is rámutat, hogy mint a múltban, úgy az — akkori — jelenben a politikai törekvések céljának nem a nemzetállam megteremtése, hanem egy modern konföderációs berendezkedésnek kellene lennie, mert csak ezen az úton lehet erőssé, magabiztossá tenni magát az államot. Csécsy Imre: Szekfű Gyula az asszimilációról és disszimilációról c. írásában elismeréssel szól szerző felelősségteljes figyelmeztetéséről, de bírálta is, mert a németek mellett — szerinte — a zsidóságról is szólnia kellett volna, ugyanis a társadalomban erőteljes a disszimilációs hatás velük szemben. - Századunk 1939. 128-130.
