Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
636 HERNÁDY ZSOLT emlékezve. Korábban Rónay már közölt itt cikket például Deák Ferencről.65 Nem tudjuk miért, talán betegsége miatt, személyes vagy aktuálpolitikai okból, de Rónay visszakérte írását. Hat hónappal később, 1889. április 19-én hunyt el. A leveleket időrendben közöljük, átírva mai helyesírás szerint. Elhagytuk az aposztrófokat, ez helyett c-t írtunk. A nyilvánvaló elírásokat kijavítottuk, a mondatokat tagoltuk, ha kellett. Az egyértelmű rövidítéseket szögletes zárójelben feloldottuk. Érintetlenül hagytuk a latin kifejezéseket, és a levélíró által sajátosan használt szavakat. Tagoltuk a túl hosszú mondatokat, szögletes zárójelbe tettük a kimaradt betűket. I. Rónay Jácint levele Szemere Bertalanhoz London, 1852. szeptember 11. London, Castle Street East, Oxford Street. 9/11. 52. Szemerének és kedves Nejének Szíves megemlékezésére őszinte üdvözlettel válaszol Rónay Jácint, kinek szívében még mindig él a londoni együttlét emléke. Ez idő ólta egy évet éltem ismét keresztül, küzdve a hontalanság fájdalmaival, s szűk körülményeim nyomoraival. És miért? Hogy meggyőződjem, miszerint szegény hazám megbocsáthatlan gyengeségnek és határtalan hiúságnak lön áldozata! A sors vélünk magyarokkal sem akart kivételt tenni, a szabadság nálunk is, mint mindenütt a világon azért bukott meg, mert ki leginkább hirdette a hazafiságot, legönzőbb volt, s csak azért emelte magasra a szabadság lobogóját, hogy fölébe állhasson. A népnek vére nálunk is csak azért folyt, hogy legjobb esetben zsarnokot cseréljünk. Kisszerű küzdelmeinkről s keserű tapasztalataimról sokat írhatnék, de a titoktartás nem éppen sajátja édes mindnyájunknak, s a múlt, nem kétlem, eléggé ismeretes Párizsban, Bécsben és mindenütt, azért csak általánosságokra s magamra szorítkozom. Midőn ön Londonból távozott, azt mondá: Kossuthot nem ismerem. Önnek igaza volt. Most ismérem őt és többeket hazámfiai közül, s igen természetesnek találom, hogy nem Pesten, hanem Londonban vagyok. Törökországi visszatérte után csak egyszer, s csak néhány szót válték véle. Fényes szavai, melyekkel az összes menekültek testületé előtt ígéré, hogy nemsokára a napot is kitűzendi, melyen Pesten leendünk, minden, minden arról győzött meg, hogy nem tanultunk, hogy ismét azon a téren állunk, melyen a haza elveszett. Egyéb-65 Rónay Jácint: Deák Ferencz az élet véghatárán. Nemzet 1887. szeptember 29. 1. (Reggeli kiadás).
