Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 57 re támaszkodtunk. - EL.] Erős szerint a Mályusz-féle népiségtörténet az alsóbb néprétegek (elsősorban a parasztság96) életére, történetére fókuszál, míg az ezzel szembeni irányzat, a szellemtörténet a magas kultúrára koncentrál. Társadalmi csoportokra vetítve ez azt jelenti, hogy a nemesség [javarészt az arisztokrácia] szerepének megismerésére, az ő törekvéseikre összpontosítja érdeklődését. Szemléletmódjuk meghatározta azt is, hogy milyen területeket tüntetnek ki kutatásaikban és milyen következtetéseket vonnak le belőle. Leegyszerűsítve a kérdést a népiségtörténet egyes kutatók szerint — hangsúlyozza Erős (hivatkozva Makkai Lászlóra, Istványi Gézára vagy Jakó Zsigmondra) — a pozitivizmus hagyományait folytató művelődéstörténet, szemben a szellemtörténettel, amely inkább a nagy egyéniségekre, az államra, a hatalomra irányítja figyelmét. A népiségtörténet egyik közvetlen forrása a német Volksgeschichte, a maga korában is közkedvelt és elismert Kari Lamprecht97 nevéhez köthető; nagy népszerűségnek örvendő egyetemi előadásait annak idején — az első világháború előtt, vendéghallgatóként — Hajnal is előszeretettel látogatta.98 Kétségtelen tény, hogy a népiségtörténeti irányzat 20-as, 30-as évekbeli kiteljesedésének nagy tehertétele a politikai nemzettel szembeállított népnemzet fogalom, amely egyenesen elvezetett — a bírálók többsége szerint — a faji felsőbbrendűség hirdetéséhez. Ez az etnikai összetartozás-tudat, a kívülállók vagy asszimilációra hajlandóságot nem mutató népcsoportok kirekesztésével valósul meg.99 Ez nemcsak elkülönülést jelent, hanem a saját fajta pozitív tulajdonságainak, történelmi szerepének felértékelésével egyrészt elzárkózik, másrészt magával szemben alább sorolja a nem hozzá tartozókat. Lényeges eleme ennek a történetszemléletnek a zsidósággal szembeni averzió, úgy vélték, hogy az a leghelyesebb felfogás, ha ezt az idegen etnikai elemet „eltanácsolják” (Mályusz) az országból. Hivatkoztak arra, hogy a zsidóságot már az Árpád-házi királyok is asszimilációra nem érdemes népnek tekintették - Mályusz Szent László és Kálmán törvényei alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezen Árpád-házi királyok is így vélekedtek, de ez történt Angliában is, amikor 1290-ben — Wales meghódítója — I. Edward király uralkodása alatt kiüldözték őket az or-96 Mellettük természetesen a kis- és középnemességre terjed ki a figyelme, hangsúlyozva, hogy ők voltak a polgári haladás letéteményesei a 19. század első felében. 97 Erős: Utak 40. 98 Hajnal 1913-ban hat hónapon keresztül a lipcsei egyetem vendéghallgatója volt. Bejárt Kari Lamprecht előadásaira, amelyeket „A német kultúrtörténet a reformáció és a reneszánsz korában” címmel tartott, és felvette azt az előadását is, amelyet „A német kultúrtörténet az újabb korban” címmel hirdetett meg (ez utóbbi három nagyobb tanulmányt tartalmazó kötetbe is bekerült „Zwischen Krieg und Frieden: Krieg und Kultur, von Karl Lamprecht” - Leipzig, 1915.). 99 „a Volkstum-eszme ... kizárja az asszimilációt, sőt egyenesen disszimilálni igyekszik minden idegen népelemet az állam határain belül.” - Csécsy Imre: „Népiség, nemzet és állam.” - Megjegyzések Szekfű cikkéhez. Századunk, 1934. 288-292., idézett hely: 288. - A kisebbfajta vitát Asztalos Miklós: A nemzetiségek története Magyarországon, című, 1934-ben megjelent, könyve váltotta ki. A könyv szerzője erősen hatása alá került a 30-as évek német népiség-felfogásának. Ezt mind Csécsy, mind Szekfű bírálta, de a liberalizmus értelmezésében nem volt közöttük megegyezés, azt Szekfű alapvetően konzervativan, Csécsy pedig „balosán”, egy polgári radikálishoz méltó formában fogta fel. Szekfű szerint a Volkstum helyes felfogása az lenne, hogy „minden nép ápolja és erősítse saját népiségét”. (Hangsúlyosan vonatkozik ez a Kárpát-medence népeire, és az egyes országokon belüli nemzetiségekre.) Szekfű Gyula: Népiség, nemzet és állam. Magyar Szemle XXII. kötet 1934. 9-12. sz. 13.
