Századok – 2015

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)

608 SOÓS LÁSZLÓ se.”110 A „taktikára” való hivatkozás azért kapott itt hangsúlyt, mert Apponyi az önálló vámterület igényét kizárólag gazdasági kérdésnek tekintette, és hibá­nak tartotta, hogy erről közjogi vitát folytatnak.111 Többször hangoztatta, hogy ameddig ezen kívánság gazdasági előfeltételeit nem vagyunk képesek megte­remteni, addig csak a minél előnyösebb szerződésekkel lehet közgazdasági ér­dekeinknek érvényt szerezni. A disszidensek az obstrukció megszüntetését fontosnak tartották, de a tervezett intézkedéseket, mint „a parlamentarizmus mezébe öltözött kormányzati abszolutizmus behozatalát” elutasították.112 A Függetlenségi Pártban az a nézet dominált, hogy az obstrukció nem csak a parlament normális működését akadályozza meg, hanem lehetetlenné teszi, hogy Tiszától ígéreteinek beváltását követelhessék, ezért most folytatni semmi értelme. A Néppárt harcias tagjai pártközi megegyezést nem támogat­tak, a kormány elleni harcukat minden eszközzel — Tisza István megbuktatá­sáig — tovább kívánták folytatni. Erre utal a szabadelvű pártkörben elhangzott tájékoztató, amely szerint a Néppárt a bécsi összeköttetései révén hamis infor­mációkat terjeszt az osztrák fővárosban.113 Teszi ezt azzal a céllal, hogy a budapesti sajtó erre hivatkozva intézzen támadást a magyar miniszterelnök ellen. Tisza István 1904. január 27-én reggel érkezett Bécsbe, ahol az uralkodó rövid, mintegy 20 percig tartó kihallgatáson fogadta. Az ellenzék szerint a mi­niszterelnök most kér felhatalmazást arra, hogy a parlamentben kivételes esz­közök alkalmazásával az obstrukciót letörje. Ezeket a híreszteléseket cáfolva az audienciát követően Tisza István az újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette: „Semmiféle különös felhatalmazást nem kértem. Nem volt szükségem rá, mert mindezeket a felhatalmazásokat, amelyek a parlament normális rendjé­nek visszaállítására kellenek, már régen megkaptam. Csak jelentést tettem a felségnek a helyzetről s a folyó ügyekről.”114 Valószínű, hogy az uralkodó és a magyar miniszterelnök közötti megbeszélés legfontosabb tárgykörét most nem a katonai kérdések alkották, hanem a közös költségvetés elfogadási ütemterv­ének véglegesítése. A magyar delegáció munkájának megkezdésére vonatkozó határidő kijelölése szerepelt azon a tanácskozáson is, amelyet Tisza István a rövid kihallgatás után Goluchowszki külügy- és Pitreich hadügyminiszterrel folytatott. A tárgyalások gyors lezárását követően Tisza István a délutáni vonattal visszautazott Budapestre. Az országgyűlés 1904. január 30-án, a delegáció munkájára tekintettel fel­függesztette munkáját. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság hadügyi albizottsága 1904. február 8-án kezdte el megbeszéléseit 110 Gróf Apponyi Albert Emlékirataim 1899-1906. II. Budapest, 1934. 66-67. 111 Matlekovits Sándor erről így írt: „A vámpolitika épen politika, még pedig külügyi politika és a külügyi politika más államoktól függ, más államokra kell tekintettel lenni...” Pesti Hírlap, 1902. ápr. 10. Autonóm vámtarifa. 112 Egyetértés, 1904. jan. 26. Tisza bukik? Egyéni kezdeményezésként Smialovszky Valér kép­viselő egy bizottság felállítását javasolta, amely a házszabály módosítást a pártokkal egyeztetve dol­gozná ki. OL K2-AXIII-5. Határozati javaslat. 1904. jan. 27. 113 Egyetértés, 1904. jan. 24. Fordulat előtt. 114 Egyetértés, 1904. jan. 28. A királynál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom