Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 53 misszumra törekedett, Mályusz nem „bocsátott” meg neki, inkább vállalta a sokfrontos küzdelmet. Mályusz a harmincas évek közepére azután gyakorlatilag minden szakmai „nagyágyúval” szembekerült. Két szerkesztőtársával csak azért maradt meg — lassan-lassan felületessé váló —jó viszonya, mert a népiségtörténet igazi ellenfelének a Szekfű nevével fémjelzett szellemtörténeti irányzatot tartotta, amiben igaza is volt. A Szekfű és Hajnal közötti viszony bonyolultabb volt, és alaposabb vizsgálatot igényelne. Hajnalnak Mályuszhoz fűződő barátságát is külön tanulmányban kellene elemezni, valamint azt is, hogy Mályusz személyisége mennyire játszott szerepet kettőjük — Hajnal és Szekfű — konfrontációjában. Köztudomású, hogy Hajnal nem tartozott Szekfű baráti köréhez, ezt már Mályusszal sok éve tartó barátsága is lehetetlenné tette. Kapcsolatuk a Századok szerkesztőségének kibővítésétől kezdve rossz volt, dacára annak, hogy kinevezésüket az igazgatóválasztmány ülésén78 Szekfű nem ellenezte. Hajnal, amikor a szerkesztői munka megkezdése után szembesült — először gyanú formájában, majd bizonyosságként — azzal, hogy Szekfű bojkottálja a folyóiratot, a maga szokásos vehemenciájával, többször is „hidegséggel” vádolta őt, mert nemcsak cikket, de ismertetést sem volt hajlandó a Századok számára írni. Előfordult viszont többször is, hogy olyan ismertetést küldött „át” a Századok szerkesztőségébe, amelyet a Magyar Szemlében — különféle okok miatt — nem tudtak megjelentetni. Hajnal vádjait Szekfű könnyedén és elegánsan utasította vissza: „azért, mert nem helyeselek mindent, s ezt őszintén megmondom, még nem kell hidegséget feltételezni...” - írta neki.79 Az viszont tény, hogy Szekfű, aki a Magyar Szemle alapító szerkesztője is volt,80 egyre többet publikált ebben a folyóiratban, valamint a Minervában is, amelyet a szellemtörténészek a „Szemle” mellett mindig is saját orgánumuknak tekintettek. Néhány évvel később (1. alább) viszont Szekfű maga is elismerte és indokoltnak tartotta a Századokkal szembeni fenntartását, általa következetesen megtartott tudományos bojkottját. Az új szerkesztőkkel szembeni ellenállást tovább erősítette az a tendenciózus folyamat, hogy a Századokban Hajnal és Mályusz szerkesztése, illetve Domanovszky főszerkesztése alatt fokozatosan visszaszorult a korábban meghatározó vonalat jelentő — Szekfűhöz köthető — szellemtörténeti irány, és egyre jobban teret nyert a gazdaság- és társadalomtörténet.81 Ez nem Domanovszky „érdeme” volt, hanem a másik két szerkesztőé, akik gyakorlatilag szabad kezet kaptak a folyóirat irányának meghatározásában. A váltás világos és szembetű-78 L. az ülés összefoglalóját: Századok, 1931. LXV évfolyam, 1-3. szám 110-111. 79 MTAK K Ms 5385/400. - 1932. február 10. 80 Magyar Szemle politikai beállítottsága reformkonzervatív, a történeti folyamatok vizsgálatában szellemtörténeti felfogású volt. 1944-ben a német megszállás elleni tiltakozásul beszüntette megjelenését. 1947 decemberében a Magyar Szemle Társaság — mivel a folyóiratot nem tudta újraindítani — kimondta feloszlatását, vagyonát a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg. - V ö. 50. jegyzet 81 Ezt Hajnal a 40-es évek elején kiegyensúlyozott helyzetnek nevezte azért is, mert a szellemtörténészek jó része (Deér, Joó és mások) továbbra is rendszeresen publikáltak a Századokban, de nem a pozitivista szemléletű történetírás, és nem az új történeti irányok, irányzatok rovására.
