Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
Soós László TISZA ISTVÁN KORMÁNYALAKÍTÁSA ÉS PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA (1903. november 3-1904. április 19.) Az Osztrák-Magyar Monarchia 1898-ban lejáró véderőtörvényének megújítására Edmund Krieghammer hadügyminiszter és Friedrich Beck-Rzikowsky vezérkari főnök már 1896-ban tervezetet készített, amelyben a lakosság lélekszámának növekedésére hivatkozva az újonclétszám 50 ezer fővel történő emelését, valamint szervezeti reformok végrehajtását javasolták.1 A fenti mértékű újonclétszám növelését mind a bécsi, mind a budapesti kormány, különösen annak pénzügyi vonzata miatt, túlzottnak tartotta. Az ellenállást látva a hadügyminiszter 1899-ben már a fentinél kisebb mértékű újonclétszám emelési javaslatot terjesztett a közös minisztertanács elé, de a testület által támogatott előterjesztés, az osztrák parlament működésképtelensége miatt, az elkövetkező két évben nem került a törvényhozás elé. A honvédelmi miniszterek és a közös hadügyminiszter által egyaránt támogatott fejlesztési tervet — az 1901. november 29-én megtartott közös minisztertanácsi ülésen — Ferenc József személyesen igyekezett elfogadtatni az osztrák és a magyar kabinet képviselőivel, de főleg az osztrák pénzügyminiszter költségvetési aggályai következtében az előterjesztést mindkét kormány elutasította.2 A katonai vezetés, az uralkodóval egyetértésben, úgy ítélte meg, hogy a Monarchia hadseregének létszáma jelentősen elmarad attól, mint amelyet nagyhatalmi státusza megkövetel, ezért a birodalom a diplomácia terén is egyre veszít jelentőségéből. Különösen azt tartották veszélyesnek, hogy a katonai erejének növelésére nagy gondot fordító Németország hadvezetése előtt a Monarchia szövetségesi szerepe nagymértékben leértékelődik. A hadügyminisztérium a katonai szolgálatra kötelezhető korosztály tagjainak minél szélesebb körű hadrafoghatóságát úgy igyekezett megoldani, hogy a létszámfelettiek, mint póttartalékosok, rövid ideig tartó kiképzésben részesültek. Az 1903. évre szóló újonclétszám megállapításáról a kormány — véderőtörvény hiánya következtében — az előző évek gyakorlatának megfelelően, törvényjavaslatot készített, illetve egy másik törvényben az újoncjutalék megaján-1 Az 1889. évi törvény alapján a közös hadseregbe 103 ezer, a Landwehrbe 10 ezer, a magyar honvédségbe 12 ezer újoncot soroztak be. A szervezeti átalakítás során a tüzérség technikai modernizációjára, a haditengerészet létszámának növelésére, a sorkatonai szolgálati időnek háromról kettő évre történő leszállítására került volna sor. 2 Somogyi Éva: Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában. Bp. 1996. 138-139.
