Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
562 JASNA TURKÁLJ lik a gyűlölt név alatt”25 26, e mondattal valójában a Nemzeti Pártra gondol, melyről mindkét jogpárti vezér állandóan hangoztatja, hogy politikája végső célja - tekintet nélkül összes politikai és államjogi koncepciójára hogy a horvátokat a gyűlölt osztrák despotizmus jármába hajtsa. Starčević és Kvaternik kifejezetten negatív viszonya Jelačić bánhoz — kinek nemzeti hősi kultuszát az 1860-as évek elejétől szervezetten támogatja és ápolja Josip Juraj Strossmayer püspök Nemzeti Pártja, mely az „illír” eszmét a „jugoszlávizmusban” örökíti tovább, újraélesztve az ausztroszláv föderalista programot, egyszersmind hangoztatva a Magyar Királysággal való „reálunió” lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy e közösség az egyenrangúságon alapuljon, tehát Horvátország önálló államjogi státuszának előzetes elismerésével26 — elválaszthatatlan kettejük Habsburg Monarchiáról, illetve Ausztriáról és a Nemzeti Pártról alakított képétől és értékítéletétől. Jelačić 1859. május 19-i halála után sokan elfelejtették, hogy korábban maguk is tiltakoztak, elítélték látszólagos békülékenységét a bécsi politikával és annak nyomásgyakorlásával; az abszolutizmus elleni általános gyűlölet feltámasztotta az 1848-as nemzeti bán emlékét és az akkori lelkesedést. Jelačić második életét mitikus hősként kezdi, lazán összefonódva a valós történelmi személyiséggel, a horvátok „nemzeti büszkesége” ébredésének ösztönzőjeként, kinek feladata a horvát nemzeti mozgalomban való részvételre buzdítás.27 Ebben az összefüggésben kell vizsgálni a Jelačić szobrának felállítására vonatkozó kezdeményezést is. 1860 decemberében választmány alakult, melynek feladata a kezdeményezés megvalósítása volt, a Száborban pedig 1861-ben Svetozar Kušević javaslatot tett, hogy a „vezérlő csillag” és „nemzeti hős” emlékére szobor állíttassék, továbbá valamennyi képviselő vegyen részt a megemlékezéseken.28 Starčević 1869-ben a Hervat-ban29 foglalkozik a Szábor 1861-es kezdeményezésével, mi szerint „a nép, a Szábor emlékművel ünnepelje Jelačić bánt”.30 Megítélése szerint ez arra vonatkozó kísérlet volt, hogy „a nép újfent a despotizmusért ontsa vérét, Ausztria érdekei szerint felbőszítse a népet a magyarok ellen, megszégyenítse azt, eszement őrültként bemutatván, (...), megmutassa: a nép elégedett szolgasorával, ami különösképp 1848 óta sújtja Horvátországot”.31 Amikor a Jelačić emlékmű kezdeményezése a Szábor illetékes osztálya elé került — írja Starčević — „valaki megkérdezte”, vajon melyek Jelačić érdemei a horvát nép felé, ami okán Horvátországnak „nem mondhatnék, hogy kötelessége, de legalább módja lenne hiba, s félelem nélkül emlékművet adományozni?”. A „szlavoszerb osztály”32 szavaiból sejlik, hogy Jelačićnak Ausztria felé 25 Motrilo, svojemu sinu In Zvekan, 1. 5. 1867./8. 26 Stančić, Nikša: Hrvatska nacija i nacionalizam, 114., 183. 27 Gross, Mirjana: Počeci moderne Hrvatske, 435-436. 28 U.a., 436. 29 A Hervat c. nem periodikus jogpárti folyóirat 1868 novembere és 1869 júliusa között jelent meg. Összesen hat számát adták ki. A Hervat után 1969 augusztusa és 1870 februárja között jelenik meg a Hervatska című folyóirat. Összesen négy száma jelent meg. 30 Jugoslavenska Akadémia , In Hervat, IV szám, 1869, 255. 31 U.a. 32 A Starčević által használt „szlavoszerb” a latin sclavus (rabszolga) és a servus (szolga) szavak összeolvadásából képződött. E fogalom jelentése nem népre vonatkozik, hanem egy univerzális
