Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
48 PÁL LAJOS Századok és szakmaiság A Századok körül már néhány hónapon belül nyilvánvalóvá vált, hogy a szakma nem fogadta egyöntetű lelkesedéssel a két új szerkesztő kinevezését. Hajnal, 1931. július 4-én írt, Domanovszkynak elküldött levele arról tanúskodik, hogy munkájuk megkezdése után pár hónappal, már komoly ellentéteket generáltak a szakmán belül. Hajnal levelében ugyan örömét fejezte ki, hogy Eckhart beküldött egy ismertetést, „azt hiszem jó lesz mindjárt a jövő számban hozni. Ugyanis Elemérrel már attól féltünk, hogy Szekfű-Eckharték bojkottálni fogják a »Századok«-at. [Saját kiemelésem - EL.] Én pl. írtam a Napkeletbe62 az Új utakról63 ismertetést, amiben kissé megróttam Eckhart éles hangját. Erre úgy Eckhart Ferenc, mint Sándor visszaküldték a lapot, sőt Sándor le is mondott ott a tudományos rovat vezetéséről: Ferenc pedig igen fanyarul kezelt engem; felesége alig fogadja köszönésemet.”64 Hajnal ezt az esetet úgy fogta fel, hogy az előjele lehet egy a Századokkal szembeni bojkottnak, és még attól is tartott, hogy ha Mályusz cikke az Eckhartvitáról megjelenik,65 az még súlyosbítani fogja a szerkesztőség elszigetelődését. A helyzet kedvezőtlenül alakult. Hajnal már azt is eredménynek könyvelte el, amikor beszámolt Szekfűvel való találkozásáról, arról, milyen jólesően fogadta, 62 A Napkelet folyóiratot Tormay Cecillé alapította 1923-ban, és 1940-ben szűnt meg. - „Bevallott célja az akkor úgynevezett keresztény megújulás irodalmi szolgálata volt s be nem vallottan a Nyugat ellensúlyozása.” Schöpflin Aladár: Búcsú a Napkelettől - Nyugat, 1940. 10. sz. 63 Eckhart Ferenc: Jog- és alkotmánytörténet. In Hóman Bálint (szerk.): A magyar történetírás új útjai. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1931. 269-320. - Az egész kötetről Domanovszky Sándor írt ismertetést a Századok 1931. évi 7-8. számába, 273-279. A recenzens részletesen kitért a kötetben megjelent cikk által kiváltott ún. Eckhart vitára is. Külön pontokba foglalta és nemcsak elfogadta, hanem kihangsúlyozta a tanulmány vitathatatlan érdemeit, másrészt mintegy az előzővel szembeállítva éles kritikát gyakorolt Hóman és Szekfű írásáról, magára haragítva a történész közélet két hatalmasságát. (277.) 64 Hajnal Domanovszkynak 1931. július 3. - MTAK K Ms 4524/391 Domanovszky hagyaték. 65 Megjelent: Századok, 1931. 9-10. sz. 406-419. „(...) a tanulmány a szellemtörténeti részek mellett éppen nem hanyagolja el a ma egyesek által bizonyos megvetéssel emlegetett „pozitivista” szempontokat sem. Szerintünk Eckhart tanulmányának egyik értéke éppen a szellemtörténeti és pozitivista irányok összekapcsolása.” 406. - Hajnal vélekedése Mályusz cikkéről csak úgy értelmezhető, ha annak volt egy előzetes variációja. A cikk ugyanis Eckhart Ferencnek „A magyar történetírás új útjai”-ban megjelent tanulmányát [„Jog- és alkotmánytörténet"] mérsékelten bírálta, és komolyan dicsérte. Mályusz ebben a cikkben a jogászi észrevételek (éles bírálatok) ellen fogalmazott meg kemény kritikát, azokat nemcsak elavultnak, hanem sokszor tudománytalannak és parlaginak állította be. Kifejezetten és élesen visszautasította azt is, hogy politikusok (a parlamentben az igazságügyi miniszter, Zsitvay Tibor intézett kirohanást Eckhart ellen, az is igaz, hogy Klebelsberg viszont határozottan kiállt mellette) avatkozzanak bele a tudományos vitákba, mert ezt a tudomány szabadsága elleni támadásnak lehet tekinteni. 419. - Mályusz kitért összefoglalójában arra is, hogy a miniszter: nem arra figyelmeztette a szerzőt [Eckhart Ferencet], hogy máskor előbb a szakkörökkel vitassa meg kutatásainak eredményeit, és csak azután közölje azokat a nagyközönségnek szánt tanulmányban, hanem arra intette, hogy „válja meg azt az időt, amikor a magyar közvélemény hajlandó elfogadni az ő érveinek súlyát, amikor meg tudja győzni a magyar közvéleményt arról, hogy tanítása megfelel a magyar jogászi közvéleménynek." 418. „Mondanunk sem kell, hogy mindez a tudomány halálát jelentené. A közvélemény nem lehet a tudomány kerékkötője,” 419. - írta ismertetőjében Mályusz Elemér. A vita-ismertető utolsó bekezdésének megmaradt korrektúra-példánya azt is mutatja, hogy Mályusz Hajnal stiláris és „politikai” szempontokra figyelő javításait elfogadta, és saját korrektúráját annak megfelelően javította.
