Századok – 2015
2015 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mesterházy Károly: Antje Bosselmann - Ruickbie: A bizánci ékszer a 9. századtól a 13. század elejéig. A középbizánci korszak díszített fém ékszereinek vizsgálata datált leletek alapján
530 TÖRTÉNETI IRODALOM merete nélkül”. Oktatói programjában forradalmi újításként bevezette a keleti régészet tanítását és elsőként szorgalmazta a kelet-európai, ázsiai és közel-keleti országok tudományos köreivel való szakmai kapcsolatfelvételt. Nevéhez fűződik az egykori Mezopotámia területén felállítandó, államilag finanszírozott Keleti Intézet létrehozásának terve is. A kötetből megtudhatjuk, hogy Posta Béla az elméleti oktatás mellett a gyakorlatra is nagy hangsúlyt fektetett. Az ország múzeumaiban dolgozó szakembereknek nyaranta régésztanfolyamokat szervezett, az egyik ilyen kurzuson részt vett többek között az elsősorban íróként ismert Móra Ferenc is, aki a szegedi múzeum munkatársaként, később igazgatójaként Póstáéktól sajátította el az ásó tudományát és a későbbiekben több dél-alföldi hun, avar és honfoglaló magyar temetőt hozott felszínre. Posta az utánpótlás-nevelést az egyetemen is megvalósította, többek között az epigráfus Buday Árpád, az ősrégész Roska Márton, az archeológus-művelődéstörténész Herepei János és a honfoglaló magyarok régészeti emlékanyagával is eredményesen foglalkozó numizmatikus Kovács István, illetve Ferenczi Sándor nevei fémjelzik, hogy minden történelmi korszakból a legjobb szakembert sikerült megtalálnia. Szellemisége tanítványain keresztül hagyományozódott tovább, és a mai napig meghatározza a magyar régészet arculatát. A kolozsvári régészeti iskola lendületes munkájának, az erdélyi magyar régészet kiteljesedésének az első világháború, majd a trianoni döntés vetett véget. Posta Béla a román hatalomváltást már nem élte meg, 1919 áprilisában elhunyt. A kolozsvári régészeti iskola tagjainak többsége Erdély román megszállásával szétszóródott, az erdélyi magyar régészet torzóban maradt. Az iskola ezt követően egy rövid időre, a „visszatért Észak-Erdély” alatti időszakban (1940-1944) ragyogott ismét a régi fényében a Posta tanítvány Roska Márton és a szintén erdélyi születésű László Gyula tevékenységének köszönhetően. Az ismételt román hatalomátvétellel azonban idővel a magyar nyelvű régészképzés is megszűnt. A feltárásokat többnyire a tudománypolitika irányította, különösen azt követően, hogy megalkották a románság autochtón eredetét hirdető „kőszikla elméletet”. Ez az állapot az utolsó évtizedekben enyhülni látszik, többek között azoknak a fiatal erdélyi régészeknek a munkája nyomán is, akik az 1990-es években létrejött magyar-román ösztöndíjprogram keretében, Bóna István kezdeményezésére, az általa vezetett budapesti régész tanszéken tanulhattak, majd szülőföldjükre visszatérve, a legjelentősebb múzeumoknál, intézeteknél töltenek be fontos pozíciókat. Ezek a körülmények reményt adnak arra, hogy a kutatások ott folytatódjanak, ahol Posta Béla halálával és a trianoni diktátummal abbamaradtak. Az irányvonalat jelzi, hogy az erdélyi magyar régészek 1999-ben létrejött egyesülete Posta Béla nevét vette fel és szándéknyilatkozatukban a kolozsvári iskola megteremtőjének szellemiségét tartják követendő példának. Nekik is és remélhetően még sokaknak, (köztük a tudomány egyéb területein tevékenykedőknek is) hasznos olvasmány lesz Vincze Zoltán könyve, amely hiteles kordokumentumként a hazaszeretet iskolapéldája mellett az emberi és tudósi helytállás tanúbizonyságát is adja. M. Lezsák Gabriella Antje Bosselmann - Ruickbie BYZANTINISCHER SCHMUCK DES 9. BIS FRÜHEN 13. JAHRHUNDERTS Untersuchungen zum metallenen dekorativen Körperschmuck der mittelbyzantinischen Zeit anhand datierter Funde. Spätantike - Frühes Christentum - Byzanz. Kunst im ersten Jahrtausend. Hrsg. Beat Brenk, Johannes G. Deckers, Arne Effenberger, Franz Alto Bauer. Reihe B: Studien und Perspektiven, Bd. 28. Reichert Verlag, Wiesbaden 2011. 420 o., 888 kép. A BIZÁNCI ÉKSZER A 9. SZÁZADTÓL A 13. SZÁZAD ELEJÉIG. A középbizánci korszak díszített fém ékszereinek vizsgálata datált leletek alapján Az írott források szerint a magyarság a 9. században tűnt fel a Bizánci Birodalom perem-vidékén, és ettől kezdve évszázadokon át hol szorosabb, hol lazább kapcsolatokat alakított ki vele. A háborús évek mellett többnyire békések voltak a magyarok és Bizánc kapcsolatai. Ami a
