Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Városlakó földbirtokosok a középkori Poroszországban
VÁROSLAKÓ FÖLDBIRTOKOSOK A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 521 tek lovagi játékokat.126 Németalföldön Brüggében rendezett először városi lovagi tornát az ottani patríciusok társasága, a Fehér Medve Társaság.127 A balti-tenger melletti Hanza-városokon kívül a 14. század folyamán más német területeken is gyakorlattá vált, hogy a városi felső rétegek egyenrangúnak érezték magukat a nemesekkel, és ezt lovagi játékok szervezésével, s azon való részvétellel is kifejezésre juttatták.128 A Balti-tenger vidékén, így a porosz városokban is, általában a farsangi időszak volt a lovagi tornák ideje, ami értelemszerűen más szórakozásokkal is összekapcsolódott.129 A patríciusok emellett gyakran más rendezvényeken is kifejezésre juttatták, hová helyezik magukat a társadalomban. Danzigban például a Szent György társaság tagjai májusban drága ruhákba öltözve kilovagoltak a városból, maguk közül választottak egy „május grófot”, aki az ezt követő ünnepségeken, lakomákon, mulatságokon elnökölt.130 A porosz városok patríciusainak társadalmi súlyát és erős kötődését a lovagi-nemesi világhoz jól érzékelteti, hogy a 15. században a Német Lovagrend nagymesterei közül ketten is tagjai voltak a königsbergi Junkerhofhak: Heinrich von Plauen (1410-1413) és Heinrich Reffle von Richtenberg (1470-1477).131 Úgy tűnik, hogy a Balti-tenger térségében, ahogyan a Hanza-városok patríciusai egyre nagyobb földbirtokok urai lettek, egyre inkább a nemesség részének tekintették őket.132 Ezt mutatja Königsberg példája is: a poroszországi politikai hatalom megtestesítői, a lovagrend nagymesterei nemcsak rangon alulinak nem találták, hanem megtiszteltetésnek tartották, hogy a Junkerhof tagjai lehettek. Lübeckben a legelőkelőbb polgárok szervezetének, az ún. Zirkel Társaságnak a tagjait III. Frigyes császár 1485-ben nemesnek ismerte el.133 Poroszországban a vidéki földbirtokaikhoz kapcsolódó magánjogi, polgári peres ügyekben a polgárok nem városuk bíróságának hatálya alá, hanem az egyes komtúrságokban működő tartományi bíróságok (Landgericht) illetékessége alá tartoztak, ahogyan a német jogú telepes falvak soltészai is.134 * Ritkábban ugyan, de Poroszországban előfordult az is, hogy nemcsak az egyes polgároknak, hanem magának a városnak, a polgárok közösségének is volt saját majorsága, melynek jövedelmei a városi kasszát gyarapították. így például a 15. század folyamán a Német Lovagrend Königsberg Kneiphofnak 126 Sz. Jónás Ilona: Lovagi játékok a középkori városokban. In: Uő: Sokszínű középkor. Természet társadalom kultúra a középkori Európában. Szerk. Nagy Balázs, Novák Veronika. Bp. 2010. 157-164., itt: 158. 127 Dünnebeil, S.: Vereinigungen der städtische Oberschicht i. m. 77. 128 Thomas Zotz: Adel, Bürgertum und Turnier in deutschen Städten. In: Das ritterliche Turnier im Mittelalter. Hg. Josef Fleckenstein, Göttingen 1985. 450-499. 129 Harry Kühnei: Spätmittelalterliche Festkultur im Dienste religiöser, politischer und sozialer Ziele. In: Feste und Feiern im Mittelalter. Paderborner Symposium des Mediävistenverbandes. Hg. Detlef Altenburg, Sigmaringen 1991. 71-85., itt: 76-77. 130 Friedrich Alexander Redlich-, Sitte und Brauch des livländischen Kaufmanns. (Veröffentlichungen der volkskundlichen Forschungsstelle am Herderinstitut zu Riga 3.) Riga 1935. 81-88. 131 Heckmann, DDie älteste Satzungen des Junkerhofes i. m. 359. 132 Christian Wehrmann'. Das Lübeckische Patriziat, insbesondere dessen Entstehung und Verhältnis zum Adel. Hansische Geschichtsblätter 2. (1872) 98-99. 133 Boockmann, H.: Die Stadt im späten Mittelalter i. m. 294. 134 Janusz Mailek-. Das Kulmer Recht im Ordensland Preußen (1466-1525) und im Herzogtum Preußen (1525-1620). Zeitschrift für Ostforschung 32. (1983: 3. sz.) 327.
