Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel (1523-1526)
504 NEMES GABOR azonban korántsem a mai értelemben vett intézményesült formában működött, hanem személyes kapcsolatok bonyolult hálózatán alapuló informális csatornákon keresztül.187 A Magyar Királyság érdekképviseletét nagyobb részt itáliai személyek látták el, akik behatóan ismerték a Római Kúria bonyolult és szövevényes intézményi struktúráját és ügymeneteit. Közülük többen diplomáciai megbízatás és/vagy egyházi javadalom révén kötődtek Magyarországhoz. Fontos kiemelni továbbá azt is, hogy a II. Lajos udvarának szolgálatában álló vagy azzal informális kapcsolatban lévő itáliaiak nagy része Bakócz Tamás bíboros révén került kapcsolatba hazánkkal. Külön érdekesség, hogy Brodarics István 1522 és 1524 között a Jagelló országok képviseletét egy személyben látta el. A hazánkban a pápát képviselő bíboros-legátusnak mintegy párjaként Rómában a magyar királyt legmagasabb szinten a bíboros protektor képviselte. Az állandó ügyvivői jelenlétet a firenzei származású Francesco Marsuppini látta el, akihez a humanista műveltségű kiváló szónok, Brodarics István is csatlakozott kíséretével együtt. Mivel a magyar főpapok római utazását II. Ulászló 1514. évi dekrétumának 65. cikkelye188 igen megnehezítette, így azok szentszéki követségeket — a német birodalmi gyűlésekkel ellentétben — nem láttak el. A kapcsolatot tovább gazdagítják az eseti megbízatással — nemcsak a király, hanem olykor prelátusok vagy bárók által — küldött követek, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az Európát behálózó Fugger-faktorátusok ebbéli szerepét sem. A levelek és a hírek áramlásához azonban hozzájárultak azok is, akik zarándoklat, a Kúria elé áthelyezett per, tanulás vagy az itáliai humanizmusban való elmélyülés miatt érkeztek hazánkból az Örök Városba. THE RELATIONS BETWEEN HUNGARY AND THE APOSTOLIC HOLY SEE (1523-1526) by Nemes Gábor (Summary) The manifoldness of the relations between Hungary and the Holy See was a result of the multiple roles assumed by the Pope himself. The Holy Father, as the ruler of the Papal State, was an active participant not only in Italian but also in all-European politics and maintained diplomatic connections with the courts of other countries. A great number of individuals, ecclesiastical and secular alike, turned to the Pope as the head of the Holy Church, to obtain justice or some kind of favour. Since the courts of the Curia were forums of higher instances, a lot of people travelled to Rome in legal matters. Besides, Rome was also one of the most frequently visited places of pilgrimage. Seen from the Hungarian perspective, the relations between the Kingdom of Hungary and the Holy See reflected a very colourful picture. Hungary was represented in the Vatican mainly by Italians who could find their ways easier in the maze of the curial offices. As Article 65 of the Decree of 1514 by Vladislaus II strongly restricted the Hungarian prelates’ travels to Rome, they could not be appointed as papal deputies. As a counterpart to the papal legates representing the Pope in the country of destination, the Hungarian king was represented in Rome at 187 Kubinyi András ezt a véleményét később maga is árnyalja: Kubinyi A.: Magyarok i. m. L. még erre Tusor P: Purpura i. m. 46. 188 Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Bp. 1895. 212.
