Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel (1523-1526)
480 NEMES GABOR veti megbízásokat is teljesített: a Róma és a megbízó ország közötti információcserét a Kúriában elfoglalt magas beosztása miatt ugyanis igen nagy hatékonysággal tudta koordinálni, és a pápához való bejárása miatt az egyházfőt bármikor személyesen is tudta tájékoztatni.2 Bár az intézmény kialakulása a 16. század elejére esik, a magyar uralkodók érdekeit már régóta képviselte kardinális a Kúriánál.3 Elsőként I. (Nagy) Lajos király bízta meg VI. Kelemen pápa unokaöccsét, Guillaume de la Jugée bíborost ilyen feladattal, aki szolgálataiért egyidejűleg 14 egyházi javadalommal rendelkezett hazánkban.4 I. (Hunyadi) Mátyás idején először az Aragóniai-ház képviseletét is ellátó Pedro Ferriz bíboros - akit IV Sixtus pápa Dextera Pontiflcumnak hívott - látta el a protektori feladatokat. Ferriz halálát követően Mátyás nem Rómában keresett befolyásos bíborost, hogy a Kúriában országa érdekeit képviselje, hanem rendhagyó módon a kérésére kardinálissá kreált egri püspököt, Gabriele Rangonit küldte Rómába. Ugyanezt az eljárást alkalmazta Rangoni halála után is, mikor sógorát, Aragóniái János bíborost bízta meg e feladattal.6 Fiatalon elhunyt rokona után ismét 2 Erre 1. Joseph Wodka. Zur Geschichte der nationalen Protektorate der Kardinäle an der römischen Kurie. (Publikationen des ehemaligen Österreichischen Historischen Instituts in Rom 4/1.) Innsbruck-Leipzig 1938.; William E. Wilkie: The Cardinal Protectors of England. Rome and the Tudors before the Reformation. New York-London 1974.; Olivier Poncet-, The Cardinal-protectors of the Crowns in the Roman Curia during the first Half of the Seventeenth Cantury: the Case of France. In: Court and politics in papal Rome. Eds. Gianvittorio Signorotto - Maria Antonietta Visceglia. Cambridge 2002. 158-176.; Tusor Péter-. A magyar koronabíborosi és bíboros protektori „intézmény” kialakulása és elhalása a XV-XVI. században. In: Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Neumann Tibor. (Analecta mediaevalia II.) Bp.-Piliscsaba 2004. 291-310.; Tusor Péter-. Purpura Pannonica. Az esztergomi bíborosi szék kialakulásának előzményei a 17. században. (Collectanea Vaticana Hungáriáé 1/3.) Bp.-Róma 2005. 45.; Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungáriáé (1426-1605). Kiad. Tusor Péter - Nemes Gábor. (Collectanea Vaticana Hungáriáé 1/7.) Bp.-Róma 2011. xxi-xxiv.; Michael von Cotta- Schonberg: Cardinal Enea Silvio Piccolomini and the Development of Cardinal Protectors of Nations. Fund og Forskning 51. (2012) 49-76. 3 Áttekintését 1. Tusor P. Koronabíboros i. m. 299-304.; Tusor P. Purpura i. m. 43-49. 4 Guillaume de la Jugée bíborosra 1. Conrad Eubel: Hierarchia Catholica Medii Aevi sive Summorum Pontificum S.R.E. Cardinalium, Ecclesiarum Antistitum Series. I—III. Münster 1910- 19142. (a továbbiakban: HC) I. 18.; Bossányi Árpád-. Regesta supplicationum. (A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású adatai) I—II. 1342-1394. Bp. 1916-1918. I. 178-179.; Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354-1526). (Tanulmányok Pécs történetéből 17.) Pécs 2005. 465-466.; Juhász Kálmán: A Csanádi székeskáptalan a középkorban (1030-1552). Makó 1941. 63-65. és Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungáriáé. Ediderunt t József Lukcsics, Tamás Fedeles, Péter Tusor adiuvante Gábor Nemes. Cooperatores András Koltai, Noémi Kalotai, Gergely Kiss, Zsanett Matus. (Collectanea Vaticana Hungáriáé 1/9-10.) Bp.Róma 2014. (a továbbiakban: Cameralia Documenta Pontificia) ad indicem. Ilyen irányú tevékenységére 1. Bossányi A.: Regesta i. m. I. 198.; Wodka, J. Protektorate i. m. 29.; Cotta-Sch0nberg, M.: Cardinal Protectors i. m. 51. 5 Tusor P: Koronabíboros i. m. 300-301.; Tusor P: Purpura i. m. 44-45. Ferrizről 1. HC II. 17.; Thomas Frenz: Die Kanzlei der Päpste der Hochrenaissance 1471-1527. (Bibliothek des deutschen Instituts in Rom 63.) Tübingen 1986. 427., n. 1883. Rangomról 1. HC II. 18., 82., 254.; Sugár István: Az egri püspökök története. Bp. 1984. 177-182.; magyar vonatkozású referálásai a konzisztóriumon: Cameralia Documenta Pontificia i. m. II. 61., n. 906-907. Aragóniái Jánosról (Giovanni d’Aragona) 1. Beke Margit: Aragóniái VI. János. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Bp. 2003. 219-222.; HC II. 18., 141., 227., 242. Aragóniái János is több ízben teijesztett elő a konzisztóriumon magyar személyt javadalomra: Tusor P. - Nemes G.: Consistorialia i. m. 5-6., n. 2.; 7-8., n. 4.; Cameralia Documenta Pontificia i. m. II. 60., n. 905.
