Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 473 támogatásával igyekezett biztosítani országa pozícióit, hanem kiegyensúlyozott külpolitikára törekedett, amely lehetőleg a császárral és a pápával is békés kapcsolattartást tesz lehetővé.113 Ezzel az óvatos külpolitikával szemben a horvátországi hadjárat kétségkívül komoly kockázattal járt. 1075-ben ugyanis Zvonimir király pápai hűbért vállalt,114 így az 1091-i magyar hódítás elvileg szentszéki jogokat is sértett.115 II. Orbán pápa ráadásul hivatalba lépésétől kezdve rendezni kívánta Róma kapcsolatait Bizánccal116 - a jelek szerint tehát minden adott volt az adriai térségben egy olyan szövetség kibontakozásához, amely a horvátországi hűbéri jogaiban megsértett II. Orbánt egyesítette volna a dalmáciai területek fölött névleges fennhatóságot gyakorló I. Alexiosz császárral (és a vele szövetségben álló velenceiekkel) a tengermellékre benyomuló László király és Magyarország ellenében. Ha fentebb láthattuk is, hogy a horvátországi hadjárat időpontjában egyik említett adriai hatalom sem volt abban a helyzetben, hogy komoly erőket szegezzen szembe a magyar törekvésekkel, azt azért könnyű belátni, hogy egy esetleges pápai-bizánci szövetség ellenében László csak komoly nehézségek árán tarthatta volna meg a hódításait - ahogy Kálmán király sem egykönnyen foglalhatta volna vissza 1097-ben a horvát területeket és szerezhette volna meg 1105-ben a dalmáciai tengermelléket. A horvátországi hadjárat után azonban nemcsak az imént vázolt szövetség nem jött létre, de ráadásul II. Orbán és Szent László diplomáciai kapcsolatai sem szakadtak meg (vagy legalábbis nem azonnal). Az Oderisius-levélből tudjuk, hogy 1091 nyarán a magyar uralkodó bizonyos Sorinus személyében követet küldött az egyházfőhöz, sőt pápai legátust várt Magyarországra.117 Ez utóbbi aztán Teuzo bíboros személyében meg is érkezett, és 1091. szeptember 1-jén118 Lászlóval együtt vett részt a király által alapított somogyvári apátság felszentelésén.119 Ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a hadjáratot közvetlenül követő hónapokban Magyarország és a Szentszék között élénk diplomáciai forgalom zajlott. A látszólag ellentmondásos helyzetre három lehetséges magyarázat kínálkozik. 1. Makk Ferenc álláspontja szerint László király azért küldött követet a Szentszékhez, hogy utólagos jóváhagyást kérjen Horvátország elfoglalásához - Teuzo követségének pedig az lehetett a célja, hogy elismertesse Lászlóval a Horvátország fölötti pápai hűbért.120 A magyar uralkodó erre nem volt 113 Deér J: Külpolitika i. m. 88-91.; Makk F: Külpolitika i. m. 123-124. 114 CDCr I. 139-140. 115 Deér J : Külpolitika i. m. 90.; Györffy Gy.: Lovagszent i. m. 556.; Makk F: Külpolitika i. m. 133. 116 Bréhier, LBizánc tündöklése i. m. 287-289. 117 DHA I. 272. 118 Neumann T: A somogyvári i. m. 45. 119 DHA I. 268., 269. - Személyére ld. Kiss Gergely. „Teuzo sancte Romane Ecclesie legatus... Teuzo cardinalis” (Adalékok az I. László-kori pápai-magyar kapcsolatok történetéhez). In: „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc, Szabados György. Szeged 2000. 270-276. 120 Makk F.: Külpolitika i. m. 134.