Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
(vagyis a Gvozd és a zárai tengerpart közé eső Velebitet) is elfoglalták.100 Pauler ugyanezen forrás alapján később már arra következtetett, hogy a magyar uralkodó 1091-ben az egykori horvát állam egész területét meghódította: erre utal szerinte Dragus oklevelében az a megjegyzés, hogy Szent László horvát királlyá tette Almost.101 A kiváló középkorász néhány év különbséggel megfogalmazott két álláspontja között némi ellentmondás feszül, hiszen a Horvát Királyság területe 1091 előtt helyenként tudhatólag elérte az adriai partokat, sőt egyik központja ismereteink szerint éppen Tengerfehérvár volt:102 ha tehát Szent László seregei nem jutottak el a tengerig, akkor semmiképp sem hódíthatták meg egész Horvátországot. Valószínűleg részben Pauler véleménye tévesztette meg Györffy Györgyöt is, aki — mint arról az imént a hadjárat útvonalával kapcsolatban már szó esett — egyértelműen Szent Lászlónak tulajdonította Tengerfehérvár elfoglalását is.103 Az adriai kikötőváros bevételére azonban semmilyen forrásunk nem utal. Tény ellenben — és erre megint csak Pauler hívta fel a figyelmet — hogy a tengerfehérvári püspök 1095 márciusában részt vett a spalatói egyháztartomány zsinatán, ami inkább azt a feltételezést gyámolítja, hogy székvárosa fölött ekkoriban nem érvényesült magyar fennhatóság.104 Bizonyosak lehetünk viszont abban, hogy Dalmácia (a krónikakompozíció adatával ellentétben) 1091-ben még nem került magyar fennhatóság alá. Ezt elsősorban nem is Spalatói Tamás fentebb idézett adata bizonyítja, hanem Dragus prior oklevele. A zárai elöljáró által kibocsátott diploma tanúbizonysága különösen értékes, hiszen az egyik legfontosabb dalmáciai városban állították ki a hadjárat esztendejében, tehát belső keletkezésű, közel egykorú forrásunk. Dátumában az első helyen Alexiosz bizánci császár uralkodói évét adták meg, ez pedig önmagában is egyértelműen igazolja, hogy az oklevél kibocsátási helye 470 KÖRMENDI TAMÁS 100 Pauler Gy.: Horvát-Dalmátország i. m. 208. 101 Pauler Gy.: Magyar nemzet i. m. I. 157. 102 Klaić, N: Povijest Hrvata i. m. IX. térkép. 103 Qyörffy Gy.: Lovagszent i. m. 558. 104 1095. március 7-én a spalatói egyháztartomány zsinatán résztvevő főpapok megerősítették a zárai Szűz Mária monostor kiváltságait. Pauler figyelmét egyfelől az keltette fel ezzel kapcsolatban, hogy az oklevél a jelenlévő prelátusok között a spalatói érsek mellett annak valamennyi ismert szuffragáneusát felsorolja az osserói főpásztor és a tenneni székhelyű ún. horvát püspök (episcopus Croatensis) kivételével (CDCr I. 204.). Az előbbi távolmaradását Pauler szerint „talán valami országos ok” indokolta, az utóbbiét viszont azzal magyarázta, hogy Tennen ekkoriban már magyar fennhatóság alatt állt. Másfelől az oklevél nem tesz említést arról, hogy a jelenlévő püspökök közül bárki is egy másik uralkodó országából érkezett volna, és Pauler ezt bizonyítéknak tekintette arra nézvést, hogy Zárát, Arbét, Vegliát, Traut, Tengerfehérvárat és Nonát (vagyis a zárai zsinaton részt vevő püspökök székvárosait) a magyarok ekkor még nem foglalták el (Horvát-Dalmátország i. m. 209.). Ha módszertani szempontból nem is érthetünk maradéktalanul egyet az utóbbi megállapítással (hiszen nem világos, hogy a zárai apácazárda kiváltságait megerősítő oklevélnek miért kellett volna bármiféle utalást tennie arra, hogy az azt kibocsátó főpapok egyházmegyéje fölött melyik király gyakorol fennhatóságot), a lényeget tekintve alighanem igaza van Paulernek: amennyiben a felsorolt püspöki székhelyek Szent László uralma alatt álltak volna, akkor a magyarországi egyházat is a saját közvetlen irányítása alatt tartó - 1089-ben vagy 1090-ben Zágráb központtal egyházmegyét alapító, 1092-ben pedig zsinaton elnöklő és a főpapok fölötti ítélkezésben a világi uralkodó szerepét a gregoriánus pápasággal szemben is megőrző (Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp. 1904. 157., 159.) - király aligha engedte volna el őket a spalatói érsek zsinatára.
