Századok – 2015

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata

zetének egyik forrásaként — már egyértelműen arról ír, hogy Szent Lászlót egy „szkíta” nép támadása szólította el Horvátországból.89

A kritikai vizsgálat eredményei szerint a 137. krónikafejezet az eseményekkel csaknem egykorú, kiemelkedően hiteles beszámolót őrzött meg számunkra. A Historia Salonitana talán éppen ezt az adatot kapcsolja össze a 132. krónikafejezet (valamint további ismeretlen kútfők) anyagával, amikor Szent László horvátországi hadjáratának befejezését meggyőző módon a kun támadással magyarázza. A kutatás nemcsak hogy elfogadja ezzel kapcsolatban a dalmáciai kútfő véleményét, de egyenesen ennek alapján keltezi a horvátországi hadjárat évére, 1091-re a krónikakompozícióban év megadása nélkül szereplő kun betörést.90

Kapolcs támadását Pauler Gyula még a bizánci diplomácia mesterkedéseivel magyarázta. Véleménye szerint a horvátországi hadjárat veszélyeztette a keleti birodalom dalmáciai érdekeit, ezért Bizánc azzal igyekezett László királyt és seregeit eltávolítani a tengermellékről, hogy a magyar hátország ellen küldte a kunokat.91 Pauler álláspontja mellett elsősorban az szólt, hogy zökkenőmentesen beilleszthető volt a korszak külpolitikai viszonyairól alkotott képbe. 1091 tavaszán ugyanis a besenyők áttörték a Bizánci Birodalom al-dunai határát. A betolakodókat csak a Trák-tenger partvidékének közelében sikerült megállítani, ám az 1091. április 29-i levunioni csatában a bizánciak végül a kunokkal szövetségben megsemmisítő győzelmet arattak a besenyők fölött.92 Szent László horvátországi hadjárata ekkor már javában tarthatott. Ha tehát azt feltételezzük, hogy a bizánci zsoldban álló kunok a levunioni csata után késedelem nélkül északra vonultak, akkor nagyjából 1091 tavaszának végén vagy nyarának elején törhettek Magyarországra - vagyis éppen akkor kényszerítették Szent Lászlót visszatérésre, amikorra amúgy is keltezni szokás a horvátországi hadjárat végét.

Az első olvasatra kétségkívül meggyőző elképzeléssel kapcsolatban mégis jogosnak látszó kételyeink lehetnek, mégpedig leginkább azért, mert a magyar krónikakompozíció megbízhatónak tekintett 138. fejezete szerint László király 1092-ben „lerohanta Oroszországot, mert „a kunok az ő tanácsukra jöttek be Magyarországra.”93 Ennek alapján ma már egyértelműen úgy látjuk, hogy Kapolcs seregei 1091-ben Vaszilko tyerebovli fejedelem biztatására törtek magyar területre.94 * Noha a horvát kutatás többnyire még mindig nem számol forrásaink negatív tanúságtételével,96 ma már csaknem bizonyosnak tekinthetjük,

468 KÖRMENDI TAMÁS

89 História Salonitana 94.

90 Pauler GyMagyar nemzet i. m. I. 447. (317. sz. jegyz.)

91 Pauler Gy.: Magyar nemzet i. m. I. 158. - Deér J.: Államközösség i. m. 39.; Györffy Gy.: Lovagszent i. m. 559.

92 Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Bp. 2001. 318.

93 rex gloriosus invasit Rusciam, eo quod Kuni per consilium eorum Hungáriám intraverunt - SRH I. 414.; magyar fordítására 1. Képes krónika 91. (Bollók János)

94 Makk F: Külpolitika i. m. 146.; Font Márta: Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek.

(Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 21.) Szeged 2005. 135-136. - Györffy György szerint a 138.

krónikafejezetben említett, Vaszilkó elleni büntetőhadjárattal Szent László nem az 1091-i betörést bosszulta volna meg, hanem egy másik kun támadást, amelyet 1092-ben Ákos vezetett a magyarok ellen (Lovagszent i. m. 560.). Ez utóbbira azonban valószínűleg nem a tyerebovliak zsoldjában került