Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 457 az irányba mutatnak, hogy Spalatói Tamás műve és a magyar kútfő között valamiféle filológiai kapcsolat áll fenn. A filológia kapcsolat iránya — vagyis hogy inkább Spalatói Tamás meríthetett a krónikakompozíció anyagából, mintsem fordítva — más módon is valószínűsíthető. Először is: a dalmáciai történetíró műve a 132. és a 137. krónikafejezet anyagával is tartalmi rokonságot mutat: az előbbivel Zvonimir halálának említése és a horvát segítségkérés motívuma, az utóbbival pedig a horvátországi hadjáratnak véget vető kun betörésről szóló adat köti össze. A 137. krónikafejezetet viszont (Szlavónia fogalmának egyértelműen all. század végére utaló értelmezéséből kiindulva) eleve bő másfél évszázaddal korábbra kell kelteznünk, mint Spalatói Tamás 1266-1268 között összeállított munkáját. Másodszor: a kun támadás hírét csak a Historia Salonitana kapcsolja össze egyértelműen a horvátországi hadjárat hirtelen lezárásával, a magyar krónikaszerkesztmény nem - és sokkal valószínűbb, hogy a dalmáciai forrás szintetizálta a krónikakompozíció két elszigetelt adatát, mintsem hogy az utóbbi kútfő bontotta volna elemeire Spalatói Tamás híradását. Végül harmadszor: fentebb részletesen is kifejtettem azon álláspontomat, amely szerint a 132. és a 137. krónikafejezet egymástól függetlenül keletkezhetett. Ha csakugyan így volt, akkor szerfelett nehezen lenne elképzelhető, hogy mindkettő összeállítása során a spalatói főesperes művéből merítettek volna. Sokkal könnyebben hihető, hogy a dalmáciai történetíró használta a magyar krónikaszerkesztményt egy olyan redakció formájában, amely már a 132. és a 137. fejezet anyagát is tartalmazta. A krónikakompozíció és a Historia Salonitana közötti filológiai kapcsolat felismerése tovább gyengíti Spalatói Tamás munkájának forrásértékét. Láttuk ugyanis, hogy a 132. krónikafejezet korábbi redakcióját valószínűleg nem tényszerű ismeretekre építve alkották meg, hanem fiktív alapon konstruálták az 1060-as évek közepének eseményeiről beszámoló 99. krónikafejezet mintájára. Amennyiben tehát Spalatói Tamás értesülései a krónikakompozíció 132. fejezetének korábbi redakciós fázisához köthető adatokra vezethetők vissza, akkor nyilvánvalóan legalább annyira megbízhatatlanok, mint a forrásaként használt magyar kútfő adatai. Fentebb három ponton mutattam ki tartalmi rokonságot a krónikakompozíció és a Historia Salonitana anyaga között. Nézzük mármost, mit mondhatunk Spalatói Tamás ezen adatainak lehetséges eredetéről és forrásértékéről! 1. Mindkét kútfőnk említi, hogy Zvonimir király örökös hátrahagyása nélkül hunyt el: noha ezt az adatot a krónikakompozíció anyagán belül a 132. fejezet első redakciós fázisához köthetjük, ám ettől függetlenül megbízhatónak tűnik. A horvát uralkodó egyetlen ismert fia, Radovan ugyanis 1083 után többé nem szerepel forrásainkban, és a Zvonimir halálát követő időszakban sem említik mint utódot vagy trónkövetelőt. Okkal feltételezhetjük tehát, hogy nem élte túl az apját.44 44 Utolsó említései: CDCr I. 180., 181. - Klaić, N: Povijest Hrvata i. m. 486.
