Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
Amennyiben a fenti következtetésem helytálló, akkor talán arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy a két narratívum közül melyik lehet a korábbi. Az a részlet ugyanis, amely szerint László király utóbb az örökösödési jogra hivatkozva Horvátországot elvette a testvérétől és a saját királyságához csatolta, egyértelműen arra a másik narratívumra reagál, amely az összes történeti forrásunk közül egyedüliként említ olyasmit, hogy Zvonimir özvegye egyáltalán bármilyen jogcímen is uralkodott volna Horvátországban. Ennek alapján magam úgy vélem, hogy a 132. krónikafejezet korábbi redakciós fázisához az a narratívum köthető, amely szerint Szent László a testvére kérésére vonult be Horvátországba, és az elfoglalt területeket is a testvérének engedte át. A későbbi redakciós fázis pedig ezt a híradást azzal egészítette ki, hogy László utóbb mégis a saját királyságához csatolta az egykori délnyugati szomszéd területét. Kérdés mármost, hogyan kerülhetett a krónikakompozíció anyagába a hadjáratról elsődleges híradásként egy olyan torz beszámoló, amely szerint László tulajdonképpen nem is a maga számára foglalta el a horvát területeket. A választ keresve mindenekelőtt Mályusz Elemér és Kristó Gyula azon megfigyeléséből indulhatunk ki, amely szerint a 132. caput szövege két helyen is rokonságba hozható a krónikakompozíció 99. fejezetének egyébként szövegromlás jeleit mutató anyagával.23 Ez utóbbi arról tudósít, hogy az 1060-as évek közepén (legvalószínűbben 1066-ban) Géza herceg segített visszafoglalni a krónika által hibásan már ekkor királyként említett Zvonimirnak a „karanténok” által megszállt dalmáciai területeket.24 A párhuzam egyfelől abban áll, hogy a krónikakompozíció mindkét helyen említi a Zvonimir királyt Gézához és Szent Lászlóhoz fűző sógorságot. Másfelől szövegrokonságot sejtet a két részlet hasonló fogalmazásmódja is. A 99. fejezet szerint a Zvonimir segítségére siető Salamon király és Géza herceg „Dalmáciába mentek, és elvett országát neki egészen visszaszolgáltatták” (iverunt in Dalmatiam et ablatam sibi restituerunt integre) - a 132. fejezet pedig arról ír, hogy a Zvonimir özvegyén esett sérelmek megtorló László király „Horvátországot, valamint Dalmáciát teljes egészében visszaszolgáltatta neki” (Dalmatiam integraliter sibi restituit). Mályusz és Kristó megfigyeléseihez hozzátehetjük, hogy a két krónikafejezet közötti kapcsolatot tovább valószínűsíti szüzséjük hasonló felépítése is. A krónika előadása szerint ugyanis a magyar uralkodó (Salamon, illetve László) mindkét esetben a horvátok (Zvonimir vagy annak özvegy hitvese) hangsúlyozott kérésére vonult hadsereggel a tengermellékre, a meghódított területet pedig a magyarok átengedték annak, aki segítségül hívta őket. A krónikakompozíció 99. és 132. fejezete között tehát véleményem szerint is okkal feltételezünk szövegkapcsolatot, sőt a két részlet filológiai párhuzamai alapján könnyen igen valószínű, hogy a Szent László horvátországi hadjáratáról szóló eredeti híradáshoz a 99. fejezet anyagát használták mintául. A krónikakompozícióba tehát minden jel szerint csak évtizedekkel az események tényleges megtörténte után került be bármiféle híradás a horvátországi hadjáratról (hiszen erre mutat a tudósításnak 450 KÖRMENDI TAMÁS 23 Thuróczy-kommentár II/l. 395. 24 SRH I. 363-364. - DHA I. 171. (Györffy György); Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása. Századok 146. (2012) 373-374.
