Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 427 leütéséből pedig kiderül, hogy az uralkodó először valóban nem akart megkegyelmezni Kanizsainak és Rozgonyinak, és csak további csapatok érkezésére várt, hogy keményebben léphessen fel.280 Egyáltalán nem elképzelhetetlen tehát, hogy sok más rémhírrel egyetemben az említett négy ember kivégzésének is híre jött a várból. Ez egyszersmind a névtelen jelentés dátumának pontosabb meghatározását is lehetővé teszi, hiszen a velencei követ április 7-i levelében már tudósított arról, hogy Carvajal pápai legátus közbelépett Vitéz érdekében, és a többi fogoly is neki köszönhette, hogy elmaradt a keményebb megtorlás.281 Ugyanitt azt is megtudjuk, hogy a legátus levelére két napig nem válaszolt a király, vállalva a kiközösítés kockázatát is, ami megint csak annak a jele, hogy sokkal keményebb fellépést fontolgatott, mint amire végül sor került.282 Több fontosnak tűnő körülmény is azt látszik bizonyítani, hogy a király sem 1457 márciusában, sem azt megelőzően nem készült leszámolásra a Hunyadiakkal. Először is, láttuk, hogy az év elején még mindennél fontosabbnak ítélte a Cillei-örökség rendezését, és éppen a Hunyadiakkal szemben kialakult patthelyzet miatt nem merte rászánni magát arra, hogy személyesen a néhai Ciliéi grófok tartományába utazzon. Másodszor, március második felében Podjebrád György a morvaországi Auspitz-be (ma Hustopeče), a magyar határ közelébe utazott, ahogyan V László osztrák tanácsosai közül is többen. Innen a király utasításának megfelelően tovább kellett volna menniük Holicsba, „a kitűzött napra” {uff den gelegeten tag), ahová az uralkodó maga is képviselőket szándékozott küldeni budai udvarából. Mivel azonban V Lászlótól nem érkeztek követek, éppen Hunyadi László és társai letartóztatása miatt, a kitűzött nap pedig elmúlt, visszafordultak, amikor megérkezett a már többször említett Weitmühler a Budán történtek hírével.283 A cseh kormányzót és az osztrák tanácsosokat a király nyilvánvalóan még március 14. előtt rendelte a morva-magyar határra, de hogy a „kitűzött napon” miről kívántak tárgyalni, csak találgathatjuk. Elég valószínű, hogy a dolog kapcsolatban volt azzal a gyűléssel, amelyet, mint láttuk, a cseh kormányzó a király távollétében és tudta nélkül szervezett Znojmóba még az év elejére. Tekintve, hogy V László egy darabig biztosan Budán kívánt maradni, nyilván arról akart egyeztetni, mi történjen távollétében Csehországban és Ausztriában. Másfelől látszólag a legkomolyabb érv amellett, hogy a király pártján lévő urak előre készültek a Hunyadiakkal való leszámolásra, Hunyadi Mátyás Budára hívása március elején. Ennek okai valóban nem világosak. Azt a Thuróczyra visszamenő híresztelést, miszerint Hunyadi János meghagyta volna fiainak, hogy együtt soha ne tartózkodjanak az udvarban, nyugodtan elvethetjük, mert egészen nyilvánvaló, hogy éppen a márciusi tragikus események ihlették.284 Tegyük hozzá, félnivalója, a Nándorfehérváron történtek fényében, inkább a ki-280 Kuchaim szerint (Birk, E.: Beiträge i. m. 258.): „unsers h. k. g. ist gar streng und hert, kümbt seiner gnaden volk, er wirt trostleicher reden”. 281 Fraknói V: Carvajal János i. m. 40. 282 ASMi, Sforzesco 650, Ungheria, 1457. 03. XX. Ir.: „Deche tolto rispetto la sua serenita in capo de do giorni fece risponder, nei quäl giorni tamen per capellam suo non li fu celebrato messa.” 283 Palacky, F: Urkundliche Beiträge i. m. 109-110. 284 Teleki J: Hunyadiak kora i. m. II. 503-504.; Kubinyi A.: Mátyás király i. m. 22.
