Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
420 PÁLOSFALVI TAMÁS Mielőtt továbbmennénk, érdemes bevonni a vizsgálódásba a nürnbergi évkönyvek tudósítását, amelyik főbb vonalaiban hasonló a névtelen jelentéshez. A forrás értékét növeli, hogy nürnbergi keresztesek jelentős számban vettek részt a nándorfehérvári hadjáratban, és a márciusi események idején többen közülük még Budán tartózkodtak. Eszerint a Reminiscere vasárnapot követő hétfőn (március 14-én) Hunyadi László, akinek kíséretében lovasok és gyalogosok is voltak Budán és Pesten,231 öccsével, Mátyással együtt ebédre (zu mittag zu tisch) ment a budai várba. A királyt azonban figyelmeztették, hogy Hunyadi merényletet tervez ellene, ezért ő magához hívta a nádort és Jiskrát, és más udvari embereit. Elmondta nekik, milyen hírt kapott, mire azok megszállták a várat, Garai nádor pedig felszólította a városi polgárokat, hogy fogjanak fegyvert. A két Hunyadi fiú elfogásában itt is Garai és Jiskra játssza a főszerepet, rajtuk kívül még tizenegy másik embert fogtak el, „magyarokat és németeket” vegyesen. A Hunyadi familiárisoknak sikerült betörniük egy kaput, ebben a verzióban nem azért, hogy meneküljenek, hanem urukat kiszabadítandó, de a király emberei ezt megakadályozták. Hunyadi László, belátván az ellenállás hiábavalóságát, kérte, hogy őt magát zárják kolostorba, öccsét pedig engedjék el, cserében átadják minden vagyonukat a királynak (so wolten sie darauf paid all ir hab dem künig übergeben). A király végül a rákövetkező szerdán (március 16-án) ötvennégy úrral, köztük a nádorral és (Rozgonyi) Rénolddal meg a fivéreivel együtt törvényt ült, Hunyadi Lászlót halálra ítélték, majd kivégezték. A lefejezésnél a hóhér háromszor próbálkozott sikertelenül, de negyedszer is lesújtott, mivel, mint mondják, „megparancsolták a hóhérnak, hogy ugyanúgy kell történnie vele (ti. Hunyadival), ahogyan ő tett a Ciliéivel” (es sei dem hoher befolhen worden, damit das an im geschehen schüll, als er dem von Zil getan hab).232 A számos közös mozzanat mellett van egy olyan eleme a nürnbergi évkönyveknek, amelyik a névtelen beszámolóban nem szerepel, más források azonban megerősítik. Eszerint az elfogottak között nem János váradi püspök volt az egyetlen főpap, hanem osztozott sorsában a kalocsai érsek, Várdai István is. Ezt az információt hallotta Thomasi követ is, március 15-i levelében ugyanis ő is úgy tudta még, hogy a kalocsai érsek (l’arcivescovo de Colocia) is a foglyok között van. Következő tudósításában azonban már cáfolta a hírt (qualle [ti. az érsek] benche fusse fame esser stato retenuto, tamen non fu verő), ami azt jelenti, hogy a nürnbergi évkönyvek egy korábbi (április 7. előtti) „hírállapotot” őriztek meg.233 Várdai ugyanakkor egy további forrásban is feltűnik, igen érdekes konstellációban. Hans Kuchaim számol be arról, hogy a király János püspök megüresedő püspökségére, Váradra akarta áthelyeztetni Várdait, az ő érsekségét pedig „Albert doktornak”, vagyis Hangácsi Albert (már) egri préposthogy amikor László kivégeztetése után rokona: Horogszegi Szilágyi Mihály az alvidéken rémhíreket terjesztett (rumores excitere) és fegyverkezni kezdett, az 8 (a király) kérésére haddal indult ellene (Borsa Balassa család i. m. 338.) A hadjáratra eszerint valamikor március második felében került sor, és Szilágyi erre reagálva, helyesebben ezt megelőzendő vette el nővérétől Temesvárt. 231 Thomasinál: „fra da cavallo et da pe” (az előző jegyzetben idézett jelentésben). 232 Die Chroniken der fränkischen Städte. Nürnberg. Vierter Band. Leipzig 1872. 223-224. 233 ASMi, Sforzesco 650, Ungheria, 1457. 03. XX. Ir., 1457. 04. 07. Ir.
