Századok – 2015

2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála

406 PÁLOSFALVI TAMÁS szolt neki: igaz ugyan, hogy az oszmánok követet küldtek hozzá, de semmiben nem állapodtak meg.150 Egy nappal később, január 29-én érkezett meg Budára az új szerb despota, Brankovics Lázár követe. A hírek, amelyeket hozott, tovább nehezítették a ki­rály dolgát. Megerősítvén ugyanis az öreg despota, Brankovics György halálá­nak hírét, a követ arról tájékoztatott, hogy utóda, Lázár, azonnal megállapodott az oszmánokkal, akik negyvenezer dukát adó fizetése ellenében átadták neki mindama területeket, amelyeket egykor apja birtokolt, Novobrdo kivételével. Más megállapodásról nem tudtak Budán, de az a hír járta, hogy ha a szultán maga nem is készülne Nándorfehérvár ellen, Lázár despota rá fogja bírni a tá­madásra, akár a saját pénzén is, annyira gyűlöli ezt az országot (ti. Magyaror­szágot) Ciliéi gróf megölése és a nándorfehérvári várnagy (Szilágyi Mihály) mi­att, aki hatvanezer dukátot csikart ki az apjától, és naponta zaklatja az alattva­lóit, és sokkal jobban örülne, ha a magyarok helyett az oszmánok kezében len­ne Nándorfehérvár.151 Nem tudni, mekkora volt e híresztelések igazságtartal­ma, de az kétségtelen, hogy Szerbia ellenében igen nehezen lehetett volna foly­tatni az oszmánellenes hadjáratot, a legátus fenyegetései ellenére is. Érdekes módon ugyanakkor Carvajal ismert megnyilvánulásaiban egyetlen szót sem ejtett a király helyzetének szükséges rendezéséről. Feltűnő, hogy a Budán tartózkodó bárók sorából hiányzik Újlaki Miklós és Hunyadi László. Míg előbbiről nem tudunk semmit, utóbbi hiányzása, megle­het, puszta érzékcsalódás, mert január 25-én a velencei követ még Budán be­szélt vele,152 február 15-én pedig már ismét a fővárosban látjuk viszont;153 a közbeeső mintegy húsz napba kis jóindulattal éppenséggel belefér a január ele­jén említett nándorfehérvári utazás. Február közepén azonban már nem viseli a főkapitányi címet, amelyet, mint láttuk, önhatalmúlag vett fel még az előző esztendőben. Leváltása, függetlenül attól, hogy távollétében vagy jelenlétében történt-e, mindenképpen beleillik a királyi politika fentebb jelzett menetébe. Ha Jiskra érdekeire nem voltak tekintettel az udvarban, nehéz elképzelni, hogy Hunyadi Lászlót továbbra is meg kívánták volna hagyni az apjától örökölt pozícióban. Magam az ebből szükségszerűen következő, kibékíthetetlen ellen­tétből eredeztetem az elkövetkező tragikus fejleményeket. Egy héttel később, február 23-án, Hunyadi László Esztergomban járt, ahol, és ennek lesz még jelentősége, Rozgonyi Sebestyénnel találkozott.154 Feb­ruár 28-án V László újabb országgyűlést hirdetett Szent György napjára Pest­re, egyrészt a felső részeket pusztító rablók, másrészt az ismét készülő oszmán támadás ügyében.155 A rablók ezúttal biztosan nem az előző évek elhíresült ka-150 ASMi, Sforzesco 650, Ungheria, 1457. 01. 29. r. Vö. Fraknói V.: Carvajal János i. m. 37-38., aki azonban az oszmán békeajánlat visszautasítását Hunyadi László kivégzése utánra teszi. 151 Thomasi jelentésének ezen része ki van adva: Thallóczy - Aldásy: Magyarország és Szerbia i. m. 224. 152 Thomasi január 26-i idézett jelentése (1. feljebb a 148. jegyzetet): „Del Turcho segondo heri me disse dito conte Ladislao etc.” 153 DF 272095. 154 DL 15144. 155 DF 270326., kiadása: Csánki Dezső: Oklevelek a Hunyadiak korából: Kassa város levéltárá­ból, 1. közlemény. Magyar Történelmi Tár 2. sorozat, 1902. 282.

Next

/
Oldalképek
Tartalom