Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
402 PÁLOSFALVI TAMÁS futaki táborában is képviseltették magukat. Mindenképpen megfontolandó lehetőség tehát, hogy a két (fennmaradt) levél megszövegezése nem a király, hanem Hunyadi László környezetében történt, vagy legalábbis a kezdeményezés onnan jött. Annál is inkább, mert az a kevés, amit a következő hetek eseményeiről tudunk, azt mutatja, hogy az uralkodó ténylegesen Hunyadi László foglya volt, amint azt V László 1457. március 21-i oklevele is állítja.123 A besztercei gróf a királyt és kíséretét Kévén keresztül Temesvárra vezette, és időközben megerősíttette V Lászlóval főkapitányi címét.124 November 28-án, immár Temesváron, a király a Hunyadi fivérek, valamint édesanyjuk, Szilágyi Erzsébet kérésére jóváhagyását adta előbbiek bevallásához, amellyel Kecskemét mezővárost 5000 forint értékben egy régi Hunyadi familiárisnak, Lábatlani Jánosnak és a fivéreinek kezére írták. Az oklevél ugyan utal a főpapok és bárók tanácsára, amint a két nappal később, ugyancsak a Hunyadi fiúk kérésére ezúttal nagybátyjuk, Szilágyi Mihály javára tett adomány királyi megerősítése is, de egyik esetben sincs okunk arra gondolni, hogy a király valóban a tanács állásfoglalását megfontolva, érdemi mérlegelés után döntött volna.125 Az első olyan oklevelek, amelyek a király cselekvési szabadságának visszanyeréséről árulkodnak, november utolsó napján keltek, minden bizonnyal azután, hogy az uralkodó eskü alatt és írásban biztosította a Hunyadi fiúkat: nem éri őket bántalom a Nándorfehérváron történtek miatt.126 Bár az eseményről Teleki József a későbbi történetírók nyomán meglehetősen részletesen és színesen ír,127 valójában az egyetlen kortárs forrás, amely szemtanútól származik, éppen a király 1457. március 21-i oklevele, amelyben világosan arról beszél, hogy a büntetlenséget fogolyként, akarata ellenére ígérte meg.128 A királyi oklevél szavaiban nincs okunk kételkedni, hiszen V Lászlónak aligha állt módjában megtagadni Hunyadi László követelését, utóbbinak pedig addig kellett gondoskodnia biztonságáról, amíg a királyt a hatalmában tartotta. Valószínű egyébként, hogy maga Hunyadi sem tudta pontosan, mihez kezdjen az uralkodóval. Bár nem kell feltétlenül készpénznek venni a Cilleikrónika szerzőjének állítását, amely szerint meg akarta volna mérgezni,129 hogy mások sem bíztak a király visszatérésében, az egyértelmű. 1456. december 16-án a cseh rendek, Podjebrád György kormányzó vezetésével, a következő év 123 Teleki J.: Hunyadiak kora i. m. X. 551 (az eredeti: DL 24766): „Postremo nos et colaterales nostros ad manus suas recipiens tenuit ad libitum suum quasi captivos et ad castrum Themeswar nos tandem deductos a nobis invitis promissiones juratas eciam et literales obligaciones super eo quod de cetero sibi et prefato Mathie fratri suo huiusmodi eorum maleficia non imputaremus ipse et idem Mathias frater suus exegerunt.” Ugyanezt állítja egy másik kortárs beszámoló is, Jobst von Einsiedel levele: „der konig [...] ist ganncz in der Ungern gewalt, der gubernator der regiret im” - Mlinar, J.: Podoba Celjskih grofov i. m. 272, a szerzőre uo. 114-115. 124 Uo. X. 533. és köv. Teleki a kelethelyet (Covinio) félreolvasva (Corona) azt Brassóval azonosította. 126 DL 68647., DL 15114. 126 Kaprinai, S.: Hungária diplomatica i. m. 112-114.; DL 86386. 127 Teleki (/.: Hunyadiak kora i. m. II. 481^185. 128 „nobis invitis” - 1. a 123. jegyzetet. 129 Krones, F: Die Freien i. m. 136.
