Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 387 helyezte a hangsúlyt, és többé nem a Hunyadiak önmagában értelmetlen eltüntetésére.18 Ami Hunyadi László kivégzését illeti, Engel itt is finomított az örökölt képen. Bár ő sem szakított a bosszú motívumával, annak kitervelését és végrehajtását már nem valamiféle Hunyadi-ellenes pártnak, hanem egy pártokon felül álló csoportosulásnak tulajdonította, amely végső soron az egész politikai elit képviseletében járt el. Szerinte Ciliéi megölése „mindenkit elidegenített tőle (ti. Hunyadi Lászlótól), kivéve legelszántabb híveit, és a néhai hadvezérnek nemcsak ellenfelei, mint Garai, hanem a barátai, mint Újlaki, sőt odaadó hívei is, mint Ország, mind egyetértettek abban, hogy a fiát meg kell fékezni. Az álnokságra álnoksággal feleltek, és a kiválóan színlelő királlyal sikerült is az ellenfelüket biztonságba ringattatniuk.”19 A jelen tanulmány célja, hogy az elérhető források alapján, az örökölt sémáktól lehetőleg függetlenül vizsgálja meg azon eseményeket, amelyek Hunyadi László kivégzésében csúcsosodtak ki. A források, sajnos, nem kápráztatnak el bőségükkel, jóllehet magáról a kivégzésről meglehetősen sok és sokféle feljegyzés maradt fenn. A remélt függetlenség jegyében megpróbáltam szakítani azzal a megközelítéssel, amely minden szereplőt valamiféle pártalakulás keretei közé kíván szorítani, és különösen óvakodtam attól, hogy bármelyik politikai tényezőt, legyen az személy, liga vagy éppenséggel a királyi udvar, eleve valamilyen hagyományos cimkével (pl. nemzeti vs udvari/idegen) lássak el, mert meggyőződésem, hogy ez a gyakorlat minden pragmatikusabb megközelítés legfőbb akadálya. Az események fonalát célszerűnek látszott 1455/1456 fordulóján felvenni, alkalmasint némi kitérővel a korábbi állapotokra, amennyiben azok ismerete szükségesnek tűnt a későbbi fordulatok megértése érdekében. 2. 1456. januárjában, mintegy két évvel és három hónappal azután, hogy utoljára elhagyta, V László ismét a Magyar Királyságba készült. Dacára annak, hogy időközben cseh királlyá is megkoronázták,20 valamint morva és sziléziai alattvalóitól is hűségesküt vett ki, az iíjú uralkodó helyzete nem sokkal volt kedvezőbb, mint amikor kiszabadult gyámja, III. Frigyes császár fogságából. Utóbbihoz fűződő viszonya kifejezetten ellenségesnek volt mondható, aminek hátterében két dolog húzódott meg. Egyrészt Frigyes olyan várakat tartott elfoglalva Magyarországon és Ausztriában is, amelyek jog szerint Lászlót illették mint magyar királyt és osztrák herceget, a császár mégis csak súlyos váltságdíj ellenében lett volna hajlandó visszaadni azokat. Eljárása, különösen annak fényében, hogy az iíjú László kiadására is fegyverrel kellett kényszeríteni, táplálta a gyanút, hogy a Habsburg család rangidős tagjaként célja nem más, mint az osztrák hercegség feletti hatalom megszerzése. Másrészt Frigyest dühítette Ciliéi Ulrik korlátlan befolyása a király udvarában, mivel a „stájer” grófban vetély-18 Engel Pál: Szent István birodalma. Bp. 2001. 248. 19 Uo. 20 1453. október 28-án.
