Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
Pálosfalvi Tamás TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA l. 1457. március 16-án Budán vérpadon fejezte be életét Hunyadi László, a néhai János kormányzó idősebb fia.* E tény talán még a történelem iránt alig vagy egyáltalán nem érdeklődő emberek többsége számára sem számít újdonságnak, mint ahogy az a közkeletű vélekedés sem, hogy a kivégzés tulajdonképpen válasz volt a magyar történelem nem túl nagyszámú politikai leszámolásainak egyikére, Ciliéi Ulrik gróf megölésére. A gróf néhány hónappal korábban Nándorfehérvár várában vesztette életét, máig, és valószínűleg örökre ismeretlen körülmények között, de bizonyosan Hunyadi László és társai fegyverei által. „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály”, énekli a kar Erkel Ferenc közismert operájában, és e sor elég pontosan megragadja nemcsak Ciliéi Ulrik, de az egész Ciliéi család megítélését a magyar, sőt, az osztrák történelmi köztudatban is.* 1 A folytatás ugyanakkor, miszerint „országunk élni fog, mert László nagy király”, már korántsem tükrözi nemhogy a szélesebb közvélemény, de a szakma közkeletű vélekedését sem. Nemigen akad ugyanis történész, aki Y. László tényleges uralkodásának2 alig öt esztendejét „sikertörténetnek” ábrázolná, hogy a király és népe(i) egymásra találásáról ne is beszéljünk. Azt általában minden szerző elismeri, hogy az uralkodását megkezdő László igen nagy kihívást jelentő örökséget vett át, de kevesen vannak, akik belelátják a fiatal uralkodóba azon tulajdonságokat, amelyek birtokában, hosszabb élet esetén, képes lett volna megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.3 Érdemes * A tanulmány elkészítését az OTKA K. 100749. számú pályázata támogatta. A tanulmányban hivatkozott milánói források feltárása és digitalizálása az OTKA 81430. számú, Domokos György által vezetett kutatása keretében történt. Ehelyütt is köszönöm Domokos Györgynek és Armando Nuzzonak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Nyelv és Irodalom Tanszéke oktatóinak lekötelező és önzetlen segítségüket. Ugyancsak hálával tartozom kollégáimnak, Horváth Richárdnak, Neumann Tibornak és Tringli Istvánnak, rendkívül hasznos észrevételeikért és javaslataikért. 1 Johannes Grabmayer: Das Opfer war der Täter. Das Attentat von Belgrad 1456 - über Sterben und Tod Ulrichs II. von Cilli. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 111. (2003) 3-4, 286-287. 2 Mint ismeretes, V Lászlót csecsemőként koronázták Magyarország királyává 1440-ben, de uralkodását csak az után kezdhette meg, hogy egy cseh-magyar-osztrák rendi mozgalom 1452-ben kiszabadította gyámja, III. Frigyes kvázi-fogságából. 3 Jellemző ebben a tekintetben Hóman Bálint megjegyzése: „Egyénisége általában nem sok jóval biztatott.” Mi több, Hóman felismerni vélte a királyban, minden bizonnyal éppen Hunyadi László lefejeztetésének okán, a Luxemburgokra szerinte általában jellemző kegyetlenséget. Hóman Bálint és Szekfű Gyula-. Magyar Történet. II. kötet. Budapest, 1936. 462. V László negatív megítélése a nép-
