Századok – 2015

2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.

368 FELD ISTVÁN értelmű nyomai is csupán kevés számban ismertek. A csak kevés leletet eredmé­nyező ásatásokat tekintve eddig csak Tinnye-Kisvár, Perbál-Ajnard vár, Szoko­­lya-Királyrét-Várhegy, Ozora-Kálvária esetében vetette fel kutatója, Miklós Zsu­zsa, hogy „építését nem fejezték be, illetve csak ideiglenesen használták”.175 A régészeti leletek finom-korhatározásának korlátái miatt e „várpusztulás” időszakát évtizedes pontossággal még nem lehet megadni, az azonban kétségte­len, hogy a felhagyásra került várak leletanyaga nem mond ellent annak a törté­neti forrásokon alapuló megállapításnak, miszerint ezt alapvetően az 1320-as évek körüli évtizedekben kell keresnünk, Engel Pál fogalmazásával „az ország újraegyesítése” idején. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy nagyon sok erős­ségről csak ettől az időszaktól kezdve maradt fenn írott forrás. Engel ekkor, pon­tosabban az ezt követő időszakban egy „várfelülvizsgálatot” sem tartott kizárt­nak, melynek során Károly Róbert eldöntötte volna, mely erődítmények fennma­radását engedélyezi.176 Erre vonatkozó írott forrás ugyan nem maradt fenn, de ha országos érvénnyel talán nem is igazolható, egy-egy régióban nem is zárható ki egy ilyen rendelkezés megléte. Függetlenül attól, hogy egy-egy vár felhagyása tudatos pusztításnak, a birtokos önkéntes vagy kényszerű lépésének köszönhető-e, fontos lenne tud­nunk — már csak a várak, mint hatalmi bázisok utóbb említett megoszlásának vizsgálata szempontjából is — milyen mértékben, milyen arányban került erre sor? Amíg egy, a Kárpát-medence területének egy jelentősebb részéről nem áll rendelkezésre egy, a terepjelenségek közvetlen vizsgálatát is magába foglaló vártopográfia, erre vonatkozóan csak becslésekre szorítkozhatunk. A mai Bor­sod-Abaúj-Zemplén, Heves, Fejér, Nógrád, valamint Tolna és Somogy megyék vo­natkozásában azonban már összevethetjük késő középkort is megért várak számát a valószínűleg a 14. század első harmadában felhagyott erősségekkel - természete­sen az utóbbiak esetében ritkán álltak rendelkezésre biztos régészeti adatok, így közöttük későbbiek is lehetnek.177 Magunk részéről ennek alapján a legkésőbb 1320 körül felhagyott várak számát a 13. században felépült összes erősség mint­egy kétharmad részére becsüljük, ismét kiemelve, hogy itt igen gyakran kővárak­ról, s nem csupán árkok és faszerkezetek alkotta építményekről beszélünk. Befejezésképpen hangsúlyoznunk kell, hogy a korai magánvárak esetében egy kronológiai vagy szociológiai szempontú tagolás még aligha lehetséges - azaz még nem tudjuk megállapítani, változott-e, s ha igen, miképp e várak sze-175 Az idézet Tinnye-Kisvár vonatkozásában: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest me­gye régészeti topográfiája. Szerk. Torma István. A budai és a szentendrei járás. Bp. 1986. 328., Perbál-Ajnard várára ugyanitt 139-140., Királyrét-Várhegyre: Magyarország régészeti topográfiája 9. Pest megye régészeti topográfiája. Szerk. Torma István. A szobi és a váci járás. Bp. 1986. 351., Ozora-Kálváriára: Miklós Zs.: Tolna megye i. m. 277., 432. Nem zárható ki ez ugyanakkor teljesen a Zengőn emelt erősség esetében sem, 1. Miklós Zs.: Zengővár i. m. 176 Engel P: Töprengések i. m. 177 Nováki Gy. - Sárközy S. - Feld /.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye i. m., Nováki Gy. - Baráz Cs. - Dénes J. - Feld I. - Sárközy S.: Heves megye i. m., Terei György - Nováki Gyula - Mráv Zsolt - Feld István - Sárközy S.: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak to­pográfiája 3. Bp. 2011., Miklós Zs.: Tolna megye i. m., Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. Kaposvár 2005.

Next

/
Oldalképek
Tartalom