Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
364 FELD ISTVÁN utazó életmód bontakozik ki. Mint munkánk első részében tárgyaltuk, az erdélyi tartományúr, Kán László ugyanannyit tartózkodhatott feltételezhető bonchidai (Bontjida) kúriájában, mint a dévai (Deva) — egyébként királyi — várban, s Aba Amadé is gyakrabban fordulhatott meg a „várnélküli” Vizsolyban, mint az extrém helyzetű hegycsúcson épült, mai nevén Amadé-várban. Ákos nembeli István esetében is inkább a közelebbről még nem ismert diósgyőri domus /curia szolgálhatott lakóhelyül. Ezzel szemben az 1297-től, mint már utaltunk rá, a gyakran „trencséni” melléknévvel illetett Csák Máté valószínűleg Tapolcsányt is rendszeres tartózkodási helyként használta. Míg az utóbbiról biztos régészeti adatokat még alig ismerünk, az eddig közzétett feltárási eredmények alapján Trencsén vára 1300 körül — lakható központi tornyával, s talán palotájával -— annak ellenére nem tért el élesen a korszak sok más, a tartományurak közé nem sorolható családja által emelt erősségektől, hogy egy királyi ispánsági vár átalakításával-kiépítésével jött létre.161 Az egyetlen kivétel így a Kőszegiek ugyanekkor kiépült városi vára lenne, melyet azonban jellege sokkal inkább az „udvarház” szóval fordítható „curiákhoz”, és nem a településektől távol emelt extrém hegyi- vagy mocsárvárakhoz köti.162 Az utóbb említett építményekkel összevetve mindenesetre meglepőnek tűnik, hogy a királyság olyan jelentős tisztségviselői, mint a Básztély nembeli Rénold (1289-ben az ország nádora) vagy Kárászi Sándor (1272-73-ban országbíró), névadó birtokaikon csak olyan szerény, társadalmi rangjukhoz mai szemmel aligha „méltó” — bár kétségkívül védhető, azaz erődítménynek nevezhető — építményekkel rendelkeztek, ahol még kőépítmények egykori megléte sem igazolható. Csabdi-Vasztélypuszta és Nyírkárász-Földvár erőssége163 egyformán nélkülözi a közvetlen írásos említéseket, s ezért érthető, hogy az okleveles anyagból kiinduló történeti kutatás nehezen fogadja el ezeket az építményeket az általánosan ismert kővárakkal azonos funkciójú (s netán jogállású!) erősségeknek.164 Parádi Nándor ugyanakkor kácsi kutatásai kapcsán már 1982-ben megállapította, hogy még a kis toronyvárak esetében is sokszor jelentősebb birtokosokkal, egy-egy Árpád-kori nemzetség tagjaival találkozunk.165 Ezt követően magunk 1989-ban arra a következetésre jutottunk, hogy a korábban a nem túl szerencsés „kisvár” megnevezéssel illetett építmények „méretben, jellegben néha alig térnek el a legegyszerűbb kővárfalas erődítményektől", ezért kérdéses, hogy időben megelőzték-e a kővárfalas várakat. Bár azt a feltevésünket, miszerint mindezek „valószínűleg ugyanazon célra, a megerősödött világi uralkodó réteg hatalmának biztosítására és kifejezésére épültek”,166 ma már túlzottan általánosítónak és leegyszerűsítőnek tartjuk,167 hiszen többek között újabban azt is va-161 Feld, 1.: A magánvárak i. m. 362-363., továbbá jelen tanulmányunk 55-57. jegyzetei. 162 L. tanulmányunk 64. jegyzetét. 163 A két erősség kutatásáról, a birtokosokra vonatkozó írott adatok áttekintésével: Szolnoki T: Csabdi-Vasztélypuszta i. m., Cabello, J.: A nyírkarászi Árpád-kori vár i. m. 9-28. 164 Horváth R.: Várépítés i. m. 86., 44. jegyzet. 165 Parádi Nándor: A kácsi középkori lakótorony. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982) 25. 166 Feld A 13. századi várak i. m. 11. 167 Feld Középkori várak i. m. 501.
