Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
362 FELD ISTVÁN Engel Pálnak az oklevelek igencsak esetleges fennmaradásával kapcsolatos megállapításai148 mellett szükséges itt utalnunk a Székesfehérvárott összegyűlt egyháziak és világiak pápához intézett levele „más erődített helyekre”149 vonatkozó kitételeire is, melyek szerint a mongol támadás idején akár a korábbi történeti kutatás által becsültnél150 jóval több erősség is állhatott az országban. Ennél biztosabb, netán statisztikailag is értékelhető adatokkal azonban (ma) még nem rendelkezünk, s ezt kell hangsúlyoznunk akkor is, ha azt vizsgáljuk meg, megvalósult-e, s ha igen, milyen mértékben az a „várépítési program”, melynek keretében IV Béla alapvetően nem annyira saját erődítések emelésével, hanem másokkal, világi és egyházi birtokosok áldozatvállalásával kívánta (volna) megvalósítani 1242 után a királyságban élő „embersokaság” védelmét egy, az országot fenyegető következő külső veszély esetére.151 Mint láttuk, Zsoldos Attila szerint alapvetően az 1270-es évektől, a IV Béla és fia összeütközésének következményeként számolhatunk a királyság „kisebbnagyobb birtokosai” tömeges várépítésével.152 153 Ez az ugyan csak az — ekkor már egyre inkább megszaporodó — írott forrásokra támaszkodó nézet a régészeti kutatások eddigi eredményei alapján korántsem vonható kétségbe, arra azonban kevéssé alkalmas, hogy erre hivatkozva állapítsuk meg a „második honalapító” a történeti kutatás által feltételezett programjának kudarcát. Azt azonban ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az erősségek emelésében, az ebből adódó közvetlen előnyök felismerésén túl, mindenképp jelentős szerepet játsz(hat)ott a — magukat, mint említettük, a váraikról ugyanakkor csak ritkán nevező — egyes úri nemzetségek önállósuló ágaiból kiváló családok hatalmi törekvése és birtokbővítési/szerzési szándéka is. Kérdésesnek tartjuk ugyanakkor, hogy mennyire határozható meg közvetlen(ebb) összefüggés vár(építés) és a magánbirtok nagysága között. Engel Pál ugyanis — miközben az Árpád-korban még alapvetően csak a birtok tartozékának tartotta a magánvárat — úgy vélte, hogy „a vár mindig egy nagyobb birtokegyüttes keretében... keletkezik, tehát egy „nagybirtok” alkotórésze” 153 Nem térve itt most ki a 13. századi „nagybirtok” nehezen körvonalazható ismérveire, ezt a tézist semmiképp sem látjuk bizonyíthatónak, mint erre többek között a Kacsicsnemzetség 13-14. századi nógrádi várainak kimutathatóan csupán néhány falu alkotta — ezen a néven természetesen jóval később megjelenő — tartozéka utal.154 148 Engel Pál\ Töprengések az Árpád-kori sáncvárak problémájáról. Műemlékvédelem 31. (1987) 13. 148 Az 1242. február 2-án kelt levél: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XTV század. Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László. Bp. 1960. 153-154., 1. továbbá Györffy György. Újabb adatok a tatárjárás történetéhez. Történelmi Szemle 38. (1991) 86. 150 Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 22-23., Szűcs J: Az utolsó Árpádok i. m. 31. - 1. e kérdéshez legújabban Horváth R.: Várépítés i. m. 85-89. 151 Szűcs J: Az utolsó Árpádok i. m. 27-32., 1. továbbá Horváth R.: Várépítés i. m. 90-92. 152 „A következő fél évszázadban... a tartományurak elleni harcok jószerével várostromok sorozatából álltak”-. Zsoldos Attila-. Családi ügy i. m. 136-137., utalva Engel Pál megállapítására: Engel Pál-. Vár és hatalom. Az uralom territoriális alapjai a középkori Magyarországon I. In: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2003. 173. 153 Engel Pál: Töprengések az Árpád-kori sáncvárak problémájáról. Műemlékvédelem 31. (1987) 14. 154 Pálmány Béla: A Kacsics-nemzetség várépítő és uradalomszervező törekvése Nógrádban a 13-14. század fordulóján. In: Várak a 13. században. Castrum Bene 1989. i. m. 22-32.
