Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
356 FELD ISTVÁN mint egy igen valószínű feltevés értékelhető. A 14. században mindenesetre már általánosnak számított, hogy egy, a várfalhoz támaszkodó vagy annak részét képező lakóépület kifelé nyíló ablaknyílással is rendelkezett.109 Egy kivétel természetesen volt, mégpedig a vár bejárata. Mint arról az előzőekben már szó esett, kifejezett kaputorony megléte ma még egyértelműen nem igazolható a korszak kőből épült magánvárainál, sőt sokkal inkább jellemzőnek tűnik egy kisméretű, csupán a falba vágott nyílásként megjelen, s csak a személyforgalmat lehetővé tevő kapu. Ennek külön, netán kiugró toronnyal való védelme, netán csak reprezentációs célzatú kiemelése elvileg ugyanakkor természetesen egyes esetekben előfordulhatott, hisz a királyi építkezések (Visegrád felső és alsóvára vagy Szepes vára110) hatása, mintakép szerepe nem zárható ki. A legtöbb helyen azonban csak egyszerű, bár gyakran félköríves (Léka) vagy csúcsíves (Salgó, Bajmóc (Bojnice) kőkerettel épített kisebb bejárati nyílás ismert a 13. századból. Ezekből sok esetben (így a zempléni Solymos várában) csak az alsó részek maradtak ránk. A valamivel szélesebb és magasabb márévári és hollókői várkapu esetében kifejezett falazatvizsgálat hiányában nem igazolható (de nem is cáfolható) a ma meglévő nyílások korai, a várfallal egyidős volta.111 Kettős, tehát lovas és gyalogkapuk léte a 13. században még a királyi építkezések esetében sem bizonyítható. A felvonóhidak, farkasvermek, csapórácsok maradványainak rendszeres összegyűjtésére és elemzésére még nem vállalkozott a magyar kutatás, így ezek szélesebb körű elterjedésének kezdeteit nem ismerjük. A szigligeti vár északnyugati sarkán, csupán egyes részleteiből rekonstruálható felvonóhidas-farkasvermes kapuszerkezet ugyan korainak tűnik, de kutatása eredményeinek részletes közzététele nélkül biztos megállapításokat még nem tehetünk róla.112 Mivel a korábbi várkutatás elsősorban csak az erősségek védelmi építményei iránt érdeklődött, tulajdonképpen érthető, hogy szinte alig tudunk valamit a 13. századi magánvárak gazdasági épületeiről és egyéb létesítményeiről. Fából-kőből épített melléképületek raktár vagy épp konyhai funkcióval már kezdettől fogva épülhettek, de ezeket régészeti módszerekkel eddig csak ritkán lehetett azonosítani. Szerencsés kivétel ebből a szempontból is a tűzvészben elpusztult, többször említett keleméri Mohos vára, ahol az ásatási eredmények feldolgozása ebből a szempontból is bizonyára számos új eredményt fog hozni, különös tekintettel az itt előkerült jelentős mennyiségű gabonára.113 Tárolóvermek nem csu-109 Magánvárak esetében erre egy viszonylag jól keltezhető példa Döbrönte az 1370-es évekből: Kupovics Renáta: A döbrentei vár kutatása. Castrum 9. (2009: 1. sz.) 31-68. 110 L. e várakra: Feld. I.: Az erdőispánságok i. m. 111 A felsorolt várakra 1. a 101., 44. és 72. jegyzeteket illetve Bajmócra: Placek, M. - Bóna M. : Encyklopédia i. m. 68-71., illetve Martin Bóna - Jan Lukacka: Uloha hradov horného Ponitra a Pozitavia pri obrane a osídlení územia do konca 14. storocia. Archaeologia historica 27. (2002) 239-268. Obr. 5. 112 Gere L.\ Szigliget i. m. 113 Pusztai T: A keleméri Mohosvár i. m. - Ezzel kapcsolatban említendő meg a várak „élelmiszerraktárként” (is) való értelmezése, vö. Feld /.: A magánvárak i. m. 366., 89. jegyzet. Csabdi- Vasztélypuszta-Várdombra, melynek ásatásán ugyancsak jelentős mennyiségű gabona került elő, legújabban: Szolnoki Tamás: Csabdi-Vasztélypuszta-Várdomb régészeti kutatásának eredményei. In: A múltnak kútja. Fiatal középkoros régészek V konferenciájának tanulmánykötete. Szerk. Rácz Tibor Ákos. Szentendre 2014. 269-276.