Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
jektumban csupán egyetlen, toronyként (is) elképzelhető épületet találunk — az előzőekben sorravett várak közül példa erre többek között Zagyvafő első periódusa, Salgó,Váralja-Várfő, Dombóvár-Szigeterdő, Márianosztra-Bibervár, Kistapolcsány, Tibolddaróc-Várhegy/Kács, Gór s esetleg Felsőnyék is —, akkor azt egy, a lakó- és védelmi (sőt netán ezekkel összefüggő bizonyos gazdasági, így többek között tároló) funkciókat egyaránt magába foglaló, egy helyen egyesítő multi- vagy polifunkcionális építményként rekonstruáljuk. Ebből a szempontból nem bír jelentőséggel az az általában a földrajzi adottságokból adódó tény, hogy a torony/épület szabadon áll-e a védelmi vonalon belül vagy esetleg egybeépült a várfallal. Erre, a tulajdonképpen egy egyszerű alapformaként meghatározható vártípusra javasoljuk tehát a terminológiai kérdések áttekintése kapcsán már tárgyalt toronyvár megnevezés használatát, hisz eddigi gondolatmenetünk alapján nem beszélhetünk itt sem lakó-, sem pedig öregtoronyról, mivel itt valójában az azok által megtestesített (vagy megtestesíteni vélt) funkciók egyesítéséről van szó. E várforma egy különleges változataként kell megemlítenünk a nyújtott téglalap alaprajzon emelkedő, 20x12 m-es „központi toronnyal” (mintegy „toronypalotával”) rendelkező kőszegi Oház (14. kép) erősségét, melyről feltételezzük, hogy ugyancsak magánvárként épülhetett fel még a tatárjárás előtt.62 A kutatás jelenlegi állásánál természetesen még korántsem tudjuk megbecsülni, milyen volt e toronyvárak részaránya a korai magánföldesúri erődítmények között - nem is szólva arról, hogy ez a tárgyalt időszak egészét tekintve aligha lehetett állandó. Adatok hiányában így azt sem állíthatjuk, hogy e várak — az utóbb említett kőszegi erősséghez hasonlóan — inkább a korábbi évtizedekre lettek volna jellemzőek. Az előzőekben érintett példák jelentős része (így Salgó, Dombóvár-Szigeterdő vagy Felsőnyék) rendelkezésünkre álló, részben ugyan közvetett források szerint inkább a 13. század utolsó harmadában/végén épülhetett. így elképzelhető, hogy hozzájuk hasonló számban épültek tagoltabb építészeti struktúrával rendelkező, azaz több épület/torony alkotta erődítmények is, sőt, mintha a ránk maradt, kevés számú írott forrás is arra utalna, hogy a korszak hazai magánvár-építészetének egésze a toronyvárak többségénél jóval gazdagabb megjelenésű lehetett - legalábbis a 13. század végén és a 14. század elején. Az ide sorolható erősségek között kiemelkedő helyet foglal el a közel szabályos alaprajzú kőszegi Alsóvár, talán egyetlen Árpád-kori városi várunk (15. kép). Miközben Holl Imre mintaszerű alapossággal dolgozta fel a Kőszegiek tartományúrhoz méltó rezidenciális erőssége északi részén folytatott feltárásait, arra a kérdésre az eddigi kutatások még nem tudtak meggyőző feleletet adni, mi volt itt a négy, egyenként mintegy 8x8 méteres alapterületű, hasábalakú saroktorony funkciója, s egyáltalában mi volt a vár szerepe az első, 1261-1276 MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 345 62 A várépület szakszerű megelőző feltárás nélkül került újabban kiépítésre, így részleteiről — így a toronybelsőben található kútról — nincsenek biztos ismereteink. Az erősségről megjelent kötet — Bakay Kornél. Castrum Kwszug. Kőszeg 1996. — kritikája és az eddigi kutatások összefoglalása: Feld, István: Kőszeg-Óház. Castrum 5. (2007: 1. sz.) 147-150. Építtetőjének kérdéséhez 1. Feld A magánvárak i. m. 358.
