Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
328 CSÁKÓ JUDIT ről árulkodhatnak.124 Felvetése azonban — ahogyan a 13. század eleji gestaredakcióval kapcsolatos teóriája is — feledésbe merült a kutatásban: a Magyar Királyság viszonyait is jól ismerő ciszterci szerzetes híradásait — Hóman Bálint nyomán — hosszú időn keresztül az ősgestára vezette vissza a történeti kutatás. Jellemző volt ez még akkor is, amikor Latzkovits László dolgozata révén megállapítást nyert, hogy a francia kútfő a magyarországi ciszterci rendtársaktól nyert tájékoztatásra — tehát szóbeli hírekre — építette beszámolóját.125 Mivel magam másutt hosszabban is foglalkoztam a forrással, itt csupán a világkrónika magyar adataira vonatkozó legfontosabb észrevételeimet összegzem. Nem vetettem el Latzkovits tézisét a krónika hátterében felsejlő információk szóbeliségével kapcsolatban, ám a francia kútfőben olvasható Gizella-história alapján mégiscsak azt a sejtést fogalmaztam meg, miszerint a champagne-i szerzetes — közvetett módon — a II. András-kori gestaredakcióból kellett merítsen. Ahogyan azt fentebb kifejtettem már, a Szent István hitveséről szóló történet aligha szóbeli mendemondák formájában keringhetett a 13. század első felének Magyarországán: a históriát az elbeszélésében 1241-ig terjedő franciaországi forrás lejegyzésének idejére valamely krónikásunk minden bizonnyal írásba foglalta már. Albericust talán olyan hazai ciszterci szerzetesek informálták, akik a Gizella sötét portréját tartalmazó szerkesztést jól ismerték. A világkrónika egyéb momentumaival — így a Szent Istvánnak mindössze egyetlen fiáról (filius unicus) tudó hagyománnyal (Szent István király [...] egyetlen fia volt a Hemericus nevű szent férfiú), a szent király térítő szerepére vonatkozó megjegyzéssel (maga a király térítette meg a magyarokat prédikálásával), valamint azzal a részlettel, amely a szolgákat a katonáskodást megtagadók utódainak mondja (az egész népet, mely nem ment velők ki a háborúba, szolgaságra vetették)126 — kapcsolatban is felmerülhet esetlegesen, hogy azok valamiféle 13. századi írott tradícióban is szerepelhettek: sokkal inkább a hipotézisek terén mozgunk azonban, mint a Gizella-ábrázolás esetében.127 Meg kell végezetül említenünk az 1270 körül összeállított Osztrák Ritmusos Krónika (Chronicon rhythmicum Austriacum) híradását.128 A kútfő beszámol András és Imre belviszályáról: a passzus pártos színezetű, a beállítás a ké-124 Pauler Gy.: A magyar nemzete története i. m. II. 605. 125 Hóman B.: A Szent László-kori Gesta Ungarorum i. m. 5-32. Hóman nyomán szintén írásbeli forrást feltételeztek többek között: Gerics József'. Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Bp. 1961. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22.) 53-56.; Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 647-672. Vö. Latzkovits LAlberik világkrónikájának i. m. 85-92. 126 „Sanctus rex de Ungaria Stephanus (...) filium habuit unicum virum sanctum nomine Hemericum” - Albericus 786.; „(...) ipse rex sua predicatione Ungaros convertit (...)” - Albericus 779. „Hii venientes in terra suam totum populum, qui non exierat cum eis ad bellum, in servitutem redigerunt” - Albericus 786. A részleteket Latzkovits László fordításában közöltem, 1. Latzkovits L. '. Alberik világkrónikájának i. m. 73-74. 127 Csákó J.: Néhány megjegyzés Albericus Trium Fontium i. m., kül. 520-521.; Uő. : A középkori történeti hagyomány mesés elemei Albericus Trium Fontium krónikájának tükrében. Fons 19. (2012: 4.) 435-462.: 452- 454. 128 Chronicon rythmicum Austricaum. Ed. Wtilhelmus] Wattenbach. In: MGH XXV 354-355.; RF III. 277.
