Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
326 CSÁKÓ JUDIT hatónak, hogy a 14. századi forrás olyan krónikáról árulkodna, amely éppen II. András uralkodásának elbeszélésénél szakadt volna meg. Önálló momentumokat, egyéb elbeszélő forrásainktól való apróbb eltéréseket a korai históriáról szóló részbe ágyazva is találunk a textusban.111 A magam részéről úgy látom, a kronológiai adatoknak — legyenek azok pontosabbak a krónikakompozíció információinál — nem kell feltétlenül kiemelt jelentőséget tulajdonítanunk: ilyen jellegű, a királyok uralkodási időtartamára vonatkozó feljegyzéseket több helyütt vezethettek, és nem kizárt, hogy Zágrábban is kéznél lehetett valamely királylista. Annál elgondolkodtatóbb a Szent István-i trónutódlás kérdésének tárgyalása szövegünkben: míg a krónikakompozícióban azt a torzult adatot olvashatjuk, miszerint András, Béla és Levente Szár László fiai voltak, addig a Zágrábi Krónika az eredeti hagyományt őrizte meg, és Vazul-fiaknak írja le a hercegeket. Mindez önmagában véve nem is lenne még annyira meglepő. A passzus specifikumát az adja, hogy Szár László gyermekének, egy bizonyos Bonuzlónak. a nevét is fellelhetjük benne.112 Hogy azután a névalak alapján mennyiben érdemes valóban korai — ha nem is 11. századi — hagyományt sejtenünk a krónika mögött, azt erősen kérdésesnek látom.113 Kristó Gyula a hercegek Szár Lászlótól való származtatását — és Vazul királyi ősként való megtagadását — a 12. század közepére helyezte. A Zágrábi Krónika tanúságát — ahogyan Johannes de Utino késő középkori világkrónikájának ugyancsak Vazul nevét fenntartó passzusát — akképpen látta magyarázhatónak, hogy az eredeti hagyomány a 15. századig sem kopott ki a tudatból.114 A Zágrábi Krónika szövege, úgy vélem, aligha támogathatja tehát meg erősebb bizonyítékokkal az első pontban a 13. század eleji szerkesztéssel kapcsolatban elmondottakat. 3. Szóljunk végezetül arról is, hogy mennyiben segíthetnek az általunk feltett kérdés megválaszolásában — készült-e vajon krónikaátdolgozás II. András uralkodásának második felében? — a magyar elbeszélő tradícióról mindössze közvetetten árulkodó külhoni források! Ezen kútfők sorában szóltam már mind a Magyar-lengyel Krónikáról, mind pedig a francia ciszterci szerzetes, Albericus Trium Fontium világkrónikájáról. Előbbi elbeszélésben, a Vegyes Krónika néven is ismert, pontatlanságai miatt mesés történetnek tekinthető magyar-lengyel históriában alighanem magyarországi hagyományra megy vissza — ahogyan azt fentebb kifejtettem már — Szent István feleségének portréja. Problematikusabb a 13. század első feléből ránk maradt alkotás honfoglalás-története: a kútfő előadásában a magyarok Attila vezetésével, a horvát-szlavón területek felől, ezeket leigázva érkeznek meg a Kárpát-medencébe. Kérdéses, mennyiben alapul ez az Attila-történet magyar tradíción.115 Korábbi dolgozatomban — hangsúlyozva, hogy ez ko-111 Szentpétery /.: A Zágrábi és a Váradi Krónika i. m. 421^122. 112 Chronicon Zagrabiense i. m. 206. 113 Vö. Domanovszky S.: A Pozsonyi Krónika i. m. 544. 114 Kristó Gy.'. Szent István és családja i. m. 220. 116 ChHP 9-22.; Ryszard Grzesik: European Motifs in the Polish Medieval Chronicles. Medium Aevum Quotidianum 33. (1995) 41-53.
