Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 291 vérei megörültek az idegenből érkezett cisztercinek, akire nagy szükség volt a szerzeteshiánnyal küszködő egresi kolostorban. A nagykáptalan hamarosan hírt szerzett Pieter új méltóságáról, s elmozdították Egresről; kóborló szerzetessé vált, s nevéhez újabb botrányok híre tapadt. A generális káptalan így 1338 szeptemberében úgy rendelkezett, hogy ha nem jelenik meg a következő év február 2-ig Péterváradon, s ott nem veti alá magát engedelmesen az apát akaratának, Pietert börtönbe kell zárni. O azonban ekkor már árkon-bokron túl volt, s tudomást szerezvén az ellene foganatosítandó intézkedésekről, fivére szellemében cselekedett: szövetkezett Brügge, Gent és Ypern polgáraival, s az említett városokból toborzott fegyveresekkel felprédálta Les Dunes kolostorát. Pieter hétezer aranyforint értékű zsákmányt rabolt el egykori rendházából. A támadók nemcsak a kincstárba, a sekrestyébe és a levéltárba törtek be, hanem a pincékbe is; az ott őrzött harminchordónyi bor nagyobb részét megitták, a többit pedig hagyták veszendőbe menni. Les Dunes egy megszállt grangiáját Pieter leánytestvéreinek adta, s azzal dicsekedett, hogy a fenti városok kegyéből immár ő lett a kolostor elöljárója. Az apátot, a szerzeteseket és a conversusok&t — mintegy húsz személyt171 — elűzte a kolostorból, akik ezután kénytelenek voltak koldulásból fenntartani magukat. XII. Benedek pápa ezért 1339-ben a négy legfőbb ciszterci apát kérésére megbízta Thérouanne püspökét, hogy vizsgálja ki az esetet és lépjen fel erélyesen: ha a vádak igaznak bizonyulnak, érje el, hogy a mondott városok börtönözzék be Pietert és kárpótolják a jogaikba visszahelyezett szerzeteseket; ellentétes esetben pedig helyezze excommunicatio és interdictio alá a településeket.172 Ugyanezen év december 23-án a pápa felkérte Tournai püspökét, hogy legyen kollégája segítségére, mivel az a Flandriában uralkodó zavaros viszonyok miatt egyedül nem tudott érvényt szerezni a pápai parancsnak.173 XII. Benedek e második levele és az esetet felelevenítő VI. Kelemen pápa 1343-ban kelt oklevele már néhaiként (quondam Petrus Peit, olim monachus monasterii de Dunis) említi az apátságot felforgató Pietert.174 Az a tény azonban, hogy az események után négy évvel a pápának újra foglalkoznia kellett a ciszterciek kompenzációjával, jól mutatja, hogy a flandriai városok Pieter halála után továbbra is ellenőrzésük alatt tartották Les Dunes-t. Kétségtelen, hogy a százéves háború kezdetén az angolok pártjára álló Brüggének, Gentnek és Ypernnek nem volt érdeke, hogy régi lakói visszatérjenek a flandriai parasztháború idején a franciák előretolt helyőrségének bizonyuló kolostorba. Magát az apátság elfoglalását és kifosztását sem kell pusztán Pieter bosszúvágyának, egyházellenes érzelmeinek és pénzsóvárságának tulajdonítanunk; Les Dunes sorsát valószínűleg nem csak az efféle személyes indulatok, hanem a flandriai 171 Ez a szám mindennél érzékletesebben jelzi a kolostor hanyatlását, hiszen 1300 körül még 180 szerzetes élt Les Dunes-ben, míg a conversusok száma 350 volt 1. Lékai L.: Ciszterciek i. m. 321. Feltehető, hogy Peyt mégsem üldözött el minden szerzetest a hatalmas kolostorból, csupán az apátság vezetőit. 172 Lettres de Benoit XII i. m. 307-308, no. 613. 173 Uo. 343-345, no. 660. 174 Lettres de Clément VI (1342-1352). Szerk. Philippe van Isacker. (Textes et analyses. Analecta Vaticano-Belgica VI.) Rome-Bruxelles-Paris 1924. 244. Nr. 747.
