Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
286 BÁCSATYAI DÁNIEL Ciszterciek Egresen és Magyarországon a 14. században: két új kútfő A fehér barátok gazdagsága és befolyása már csak távoli emlék volt a 14. századi Európában. A pápai diplomácia egykori támaszai, a keresztes hadak hajdani lelki vezetői, Európa határainak régi kiterjesztői most a hanyatlás jeleit mutatták. A feudális társadalom és intézményeinek nagy felfordulását hozó évszázad igazán nem kedvezett a szerzetesi életeszménynek. A vallásos buzgóság korántsem vesztett erejéből, ám szellemének jobban megfeleltek a világiak kegyes társulásai, mint a szigorú monasztikus élet. A százéves háború idején felgyorsult a rend kolostorainak elszigetelődése Citeaux-tól, s így a vizitációk ellehetetlenülése, valamint a rendi központ tekintélyének elenyészése hozzájárult a fegyelem meggyengüléséhez. Azoknak a királyoknak és előkelőknek az utódai, akik üdvösségüket szem előtt tartva egykor ciszterci kolostorok alapításával tűntek ki, most kegyúri jogaikra hivatkozva sorra csorbítgatták a szerzetesek birtokait. A rend tekintélye nem volt már elegendő, hogy házait megkíméljék a német és itáliai belháborúk. A tomboló pestis tovább csökkentette a szerzetesek számát: a járvány jóval nagyobb arányban szedte áldozatait a kolostor falain belül, mint kívül. Egres atyaapátságában, Pontignyben 1366-ban mindössze tizenhét szerzetes élt.140 A pusztító pestisjárvány is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1354 és 1355 között egy terjedelmes jegyzéket állítottak össze a rend központjában, amely a generális káptalan és a ciszterci monostorok közti zilált pénzügyi kapcsolat rendezését szolgálta.141 A ciszterci házaknak ugyanis 1235-től hozzá kellett járulniuk a generális káptalan költségeihez és őket terhelték a rendre kivetett különadók is — ám a monostorok hanyatlásával, fokozatos megszűnésével a rend virágkorában meghatározott értékek felülvizsgálatra szorultak.142 A 15. századi másolatban fennmaradt jegyzék, amelyet a 18. században a Secundum registrum címmel látták el, a ciszterci monostorok anyagi helyzetének igen becses forrása, ám vizsgálatához nem árt az óvatosság, mivel a lista összeállítója a jelek szerint számos korábbi jegyzéket is fölhasznált — ezért szerepelhetnek benne a 14. századra már elenyészett konstantinápolyi és szentföldi ciszterci monostorok.143 A Dijonban őrzött kéziratban némelyik rendház többször is feltűnik, esetenként többféle összeggel, ami szintén arra utal, hogy a registrumot több forrásból szerkesztették.144 A korábbi források között lehet az a jegyzék is, Hungarie, nostros ut puta predecessores) nem csak a valóban kanonizált uralkodókra, hanem minden elhunyt, boldog emlékezetű (divae memoriae) királyra vonatkozott, s az alapítás régiségét és érvényességét támasztotta alá 1. Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai. Századok 137. (2003: 4. sz.) 826-834. A boldog emlékezetű királyok temetkezési helyére való utalás azonban nem tartozik az efféle formulák közé, így a királyi sír említésének véleményem szerint nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. 140 A rend hanyatlásáról általában 1. Lékai LCiszterciek i. m. 97-107. 141 Dijon, Archives de la Cöte d’Or, 11 H 1160. Kiadását 1. Arne Odd Johnsen - Peter King: The Tax Book of the Cistercian Order. Universitetsforläget, Oslo 1979. 142 Peter King: The Finances of the Cistercian Order in the Fourteenth Century. (Cistercian Studies 85.) Kalamazoo MI 1985. 8. 143 Johnsen, A. O. - King, P: The Tax Book i. m. 19. 144 Uo. 11.
