Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 283 már a tatárjárás idején feldúlták, akár Egresen, akár Pilisen, akár Váradon volt.125 Árulkodó mindenesetre, hogy a Váradi kódexben (W, 15/16. sz.) olvasható, valamivel 1374 után, alighanem Váradon megszövegezett krónika (w) nem tud arról, hogy András valaha is a püspöki székhelyen nyugodott volna; ehelyett a király sírhelyeként Egrest jelöli meg, amelyet —jelezve a király kötődését az egresiekhez — ráadásul az uralkodó saját kolostorának (in monasterio suo Egres) nevez.126 Jellemző a Dubnici Krónika (d) híradása is, amelyből mindkét változatot megismerhetjük, anélkül, hogy az ellentmondás feloldására bármilyen kísérlet történne.127 Ami krónikáink II. András temetésére vonatkozó híradásait illeti, a különböző krónikaváltozatok hagyományos leszármazási rendje korántsem nyújt biztos támpontot. A Képes Krónika (v) családjának kéziratai — eltekintve a Béldi-kódextől (V4, 16. sz. eleje) — egyhangúan Egresre helyezik a királyi sírt,128 s ugyanígy tesz a Budai Krónika családjának minden szövegtanúja — éppen a d és a szövegcsaládnak nevet adó ősnyomtatvány (B) kivételével, ahol azt olvassuk, hogy András teste Váradon, Szent László lábainál pihen,129 A Knauzkrónika kéziratai — vélhetően a B alapján — ugyanígy vélekednek, kivéve is-125 Mátyás Flórián-. Szent László és Imre királyok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése. Értekezések a Történeti Tudományok Köréből 19. (1900:1) 24. 126 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937-1938. (Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzeteivel: Nap Kiadó, Budapest, 1999) (a továbbiakban SRH) I. 212. 127 Cuius corpus Varadini ad pedes sancti Ladizlai requiescit. Cuius corpus in monasterio de Egrus feliciter requiescit. - Chronicon Dubnicense cum codicibus Sambuci, Acephalo et Vaticano Cronicisque Vindobonensi Picto et Budensi accuratae collatum. Szerk. Mtátyás] Florianus. (Historiae Hungaricae Fontes Domestici I. Scriptores 3.) Quinqueecclesiis 1884. 103. — Katona István úgy próbálta megoldani a kérdést, hogy feltételezte: András belső szerveit Váradon, magát a testet pedig Egresen temették el 1. Stephanus Katona: Historia critica regum Hungáriáé stirpis Arpadianae V Posonii et Cassoviae 1783. 746. Ez ellen szól, hogy krónikáink corpust emlegetnek, akár Egrest, akár Váradot jelölik meg sírhelyként, igaz, e szövegek vonatkozó részei mind a tatárjárás után keletkeztek. Albericus híradása sem utal hasonló kompromisszumra. Ám Katona felvetése nem nélkülöz minden alapot, hiszen éppen a 13. század második évtizedében vált széles körben elterjedté a királyi családok és az arisztokrácia körében egyaránt a szív és a belső szervek, valamint a test külön helyeken történő eltemetése. Noha a dinasztia elhunyt tagjának testét általában az ősök temetkezőhelyén helyezték örök nyugalomra, a patrónus az általa alapított új egyházakat is ki akarta tüntetni figyelmével, így szívét gyakran ezekre az új intézményekre hagyta. Mindez nem csak a bencés és ciszterci monostorok, később pedig a ferences és domonkos kolostorok tekintélyét és bevételeit növelte, hanem az elhunyt üdvösségét is garantálta a többszörös misealapítványok révén. A jelenség 13. századi elterjedtségére Angliában 1. Danielle Westerhof: Celebrating Fragmentation: the Presence of Aristocratic Body Parts in Monastic Houses in 12th and 13th Century England. In: Sepulturae Cisterciensis. Citeaux 56. (2005: 1^. sz.) 27-44. Nem volt ritka, hogy gazdag örökösnők férjei a feleségük családjával összefüggésben álló egyházi intézményekre hagyták szívüket. Nem fedezhető fel rendszer abban, hogy a szív vagy a test került az elhunyt házastárs mellé, az azonban bizonyos, hogy a testrészek külön temetésének egyik indoka épp az volt, hogy a temetéséről rendelkező személy néhai felesége vagy férje mellett is akart pihenni 1. Uo. 41-42. 128 Bécsi Képes Krónika (VI): „Cuius corpus in monasterio de Egrus feliciter requiescit.” Teleki-kódex (V2) és Csepreghy-kódex (V3): „Cuius corpus in monasterio de Egrws feliciter requiescit.” Thuróczy-kódex (V5): „Cuius corpus in monasterio de Egres feliciter requiescit.” SRH I. 466. 129 „Cuius corpus Varadini ad pedes Sancti Ladizlai requiescit.” Uo.
