Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 273 tett figyelem nem csak az alapító, III. Béla eltökéltségét bizonyíthatja — a rendi vezetés, Péter apáttal az élén, bizonyára különösen elkötelezett volt a terjeszkedés, illetve a magyarországi megtelepedés ügye mellett.60 Péter 1177 és 1180 között, tehát éppen Egres alapításának idején, Pontigny apátja volt, és 1181-ben — elsőként és több mint száz évig egyedüliként e közösség vezetői közül — emelkedett a főapáti méltóságba.61 Valószínűnek tűnik, hogy Pétert még Pontigny apátjaként bízta meg a generális káptalan a magyarországi alapítások felügyeletével, s ezt a feladatot még főapátként is a szívén viselte. Egres alapításának hátterében tehát nem annyira Pontigny esetleges magyar kapcsolatait látom, mint inkább Péter apát személyes megbízását, amelynek főapáti hivatalában is kitüntetett figyelmet szentelt — noha ekkor már Clairvaux-ból (Zirc) és a clairvaux-i ág kolostoraiból: Troisfontaines-ből (Szentgotthárdi és Acey-ből (Pilis) folytatódott a telepítés. Egres és Courtenay Jolánta Láthattuk: nem igazolhatóak első francia származású királynénk feltételezett kötelékei Pontigny-vel; annál bizonyosabb azonban, hogy egy másik királyi hitves, II. András második felesége, Courtenay Jolánta, kapcsolatban állt Egres anyaapátságával. Láthattuk azt is, hogy a 13. század első évtizedében a Courtenay-család temetkező egyházaként tekintett Pontignyra. Péter gróf, Jolánta édesapja, miután hírül vette, hogy sógora, Flandriái Henrik halála (1216) után őt választották a Latin Császárság uralkodójává, az indulás előtt feleségével, Jolántával együtt ismét adományt tett a kolostornak, ezúttal azért, hogy haláluk után évente megemlékezzenek róluk.62 Machovich Viktor szerint 60 Annak ellenére, hogy a terjeszkedés már néhány évtizeddel korábban igen megterhelőnek bizonyult a rend számára, s 1152-ben a generális káptalan megtiltotta a további alapításokat és az incorporatiot, a monostoralapítások — különösen Európa perifériáján — nem vesztettek lendületükből 1. Janet Burton - Julie Kerr: The Cistercians in the Middle Ages. Boydell, Woolbridge 2011. 44. 61 Waast Barthélemi Henry: Histoire de l’abbaye de Pontigny. Auxerre 1839. 59-64. Monique Peyrafort-Huin - Jean-Luc Benoit - Patricia Stirnemann: La bibliothéque médiévale de Tabbaye de Pontigny (Xlle-XIXe siécles): Histoire, inventaires anciens, manuscrits. CNRS éditions, Paris 2001. 645. — Figyelemreméltó emléke a francia és a magyarországi ciszterci szerzetesek szellemi kapcsolatainak Pontigny apátságának könyvjegyzéke, amely a 12. században keletkezett. Ebből kiderül, hogy a burgundiai monostor számos könyvet (köztük Auxerre-i Remigius és Chartres-i Ivó műveit) adott kölcsön Magyarországra. A kódexek talán éppen Egresre kerültek, ám lehetséges, hogy a néhány évvel később alapított magyarországi ciszterci monostorok szerzetesei is a Pontigny-beli könyveken pallérozódtak. A montpellier-i egyetemi könyvtárban fennmaradt könyvjegyzékről hazánkban először Lovass Gyula adott hírt 1. Lovass Gyula: Egy középkori francia kolostor könyvei Magyarországon. Egyetemes Philologiai Közlöny 62. (1938) 224-226. A forrásra, az azonosított kódexekre és a Pontigny apátság könyvkultúrájára 1. Peyrafort-Huin, M. - Benoit, J-L. - Stirnemann, P: La bibliothéque médiévale i. m. A szerzők a Pontigny-beli könyvek Egresre kerülésére is megfogalmaznak egy hipotézist: 1197-ben Marie de Champagne, III. Béla özvegyének, Margitnak a testvére két szolgát adományozott Joscelinnek, Charmoye ciszterci apátjának, akik előtte Magyarországon meglátogatták a királynét. A szerzők szerint talán e követség során került sor a könyvek Magyarországra szállítására 1. uo. 71. Az oklevélhez eddig nem sikerült hozzáférnem. Jelzete: Arch dép. de la Marne, 16 H 13. Regesztáját 1. Edouard de Barthélemy: Recueil de chartes de l’abbaye de la Charmoye (Mame). Paris 1886. 17-18. 62 Machovich V: A magyar-francia cisztercita kapcsolatok történetéhez i.m. 277-278. 29. sz. j.; Le premier cartulaire i. m. 249, Nr. 205.
