Századok – 2015
2015 / 1. szám - KRÓNIKA - Ligeti Dávid: Beszámoló a Megszállástól - megszállásig. Magyarország a nagyhatalmak szorításában 1944-1949. című konferenciáról
KRONIKA 261 a „hallgatás összeesküvésétől” övezett témát. Pető előadásában bemutatta az intencionalista és strukturalista megközelítéseket. Előbbi a nemi erőszakra fegyverként tekint, amellyel népcsoportokat büntetnek, utóbbi a nemi erőszakot a társadalmi nemek kapcsolatát meghatározó hatalmi eszközként definiálja. Az előadó rámutatott, hogy Magyarországon elsősorban az intencionalista álláspont érvényesült, a nemi erőszakot pedig a szovjet hadsereggel azonosítja a történelmi tudat, miközben a német és magyar katonák is megbecstelenítettek nőket. Az előadó a két szempontot összevetette, megállapítva, hogy egyaránt helytelen, ha az erőszaktevő szovjet katonára pusztán mint megszállóra tekintünk, elfeledve a militarista kultúra következményét: a katona ha megteheti, erőszakol — nációtól függetlenül. Azonban az sem helyes, ha az erőszaktevőre pusztán, mint férfira tekintünk, és nem foglalkozunk okok és következmények azon komplex rendszerével, amelyek az adott katona számára lehetővé tette, hogy büntetlenül erőszakot kövessen el. Ezután Orosz László tudományos főmunkatárs (VERITAS Történetkutató Intézet) A magyarországi németek helyzete 1944-1945-ben című előadása következett. Orosz bemutatta, hogy a hazai németség Hungarus-tudata révén jól illeszkedett a magyar állam társadalmába. A trianoni békeszerződés következtében fordulat állt be ebben a folyamatban, és a hazai németség lélekszáma 550 ezerről 478 ezer főre apadt 1920 és 1941 között. Némileg paradox módon a Harmadik Birodalom sikeres terjeszkedése sem állította meg az asszimiláció folyamatát. A Volksbund sem tudta magába integrálni a magyarországi németség egészét, azonban 1942-től 1944-ig mintegy 120 ezer főt soroztak be az SS-hez: a Kállay-kormány kevés sikerrel próbálta ezt a folyamatot megállítani. Ennek ellenére több egyesület szervezése, illetve támogatása igazolta, hogy a hazai németség kollektive nem volt nemzetiszocialistának tartható. Nem véletlen, hogy a német megszállást követően a Volksbund politikáját akadályozó Hűségmozgalom egyesületének feloszlatása, valamint a magyar kormányt támogató Die Donau folyóirat betiltása az első intézkedések között szerepelt. A háborús veszteségek, valamint az 1946. évi kitelepítés következtében a hazai németség lélekszáma 250 ezer fővel csökkent, így több mint 50%-os veszteséget szenvedett el. Kolontári Attila egyetemi docens (Kaposvári Egyetem) A szovjet propaganda Magyarországról és Magyarország „felszabadításáról” címmel tartott előadást. Az előadó ismertette a szovjet „felszabadítás” fogalmát, amely egyszerre jelentette a nácizmus megsemmisítését, illetve a „dolgozó osztályok” kizsákmányolás alóli felmentését. Moszkva 1944-ben Magyarország szovjet befolyási övezetbe való integrálására fókuszált, miközben már az 1930-as évek második felére rögzült a szovjet döntéshozókban és propagandagépezetben egy nagyon differenciálatlan, sematikus „fasiszta Magyarország” képe, amelyet az országgyarapodások tovább erősítettek. A szovjet propaganda igyekezett a történelmi múlt megfelelő kiaknázására is, a magyar-orosz kapcsolatok hangsúlyozásával, illetve meghamisításával (így született meg Guszev kapitány alakja Illés Béla tollából). Az a tény azonban, hogy szinte minden területen azonosították az országot a nácizmussal („utolsó csatlós”) hiteltelenné tette a propa-
