Századok – 2015
2015 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Mályusz Elemér: Legsikerültebb könyveim
226 MÁLYUSZ ELEMÉR A meghívottak kis csoportjai szemmel láthatóan úgy alakultak, hogy a notabilitások mellett két-három fiatalember is meghívást kapott, életre szóló élményül. Kaposy Jánossal és Pigler Andor művészettörténészekkel kerültem egy csoportba. Hekler56 tanítványok voltak, első könyveik disszertációmmal együtt ugyanabban a sorozatban jelentek meg.57 A miniszteri hivatali autó vitt ki bennünket, és útközben felvettük Baranyay Jusztint, az egyházjog hittudomány fakultási professzorát. Róla közismert volt, hogy katedrához jutását testvérének, a katolikus egyházi sajtóközpont irányítójának köszönhette, és így nem kellett attól tartanom, hogy előkelőségekkel kerülök össze. Kellemes meglepetésül Horváth Jánost és Szekfűt találtuk. Együttes jelenlétük elárulta, hogy a Napkelet, a Klebelsberg által a Nyugat ellenlábasául szánt folyóirat körül foroghat majd a diskurzus. Valóban így is történt. Vendéglátónk idézte Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának panaszát, hogy a német modern irodalomban nem talál nálunk előadható darabokat, mert azok homoszexuális problémákat tárgyalnak. Bátor voltam megjegyezni Gerhard Hauptmannak a Deutsches Volkstheater-ben58 Moissi59 szerepével előadott darabja, a „Weisser Heiland”60 alkalmas lehetne, mert az azték császárt megcsúfoló spanyol konkvisztádorok szereplésének következménye és a trianoni magyarságnak a wilsoni elvekből kiábrándulása azonos jelenségek. Bizonyára nem volt meggyőző megjegyzésem, mert sem akkor nem volt visszhangja, és Hauptmann korábbi sikerei, a „Takácsok” vagy az „Und Pippa tanzt”61 - arra sem tudom, miért - nem ismétlődtek meg. Az összejövetelnek valami következménye a Napkelet szerkesztőségének legközelebbi összejövetelén mégis volt. Szekfűnek mint a Napkelet Könyvtár szerkesztőjének62 támadt a gondolata, hogy megírhatnám a Felvidék mint szellemi egység életét. Amiért rám gondolt, az „A helytörténeti kutatás feladatai” című cikkemnek azon utalása volt, hogy a francia helytörténeti monográfiák fölényben vannak a németekkel szemben, mert nem feledkeznek meg arról, hogy a lakosság egyéniségének a táj jellegében tükröződéséről, amint az a különböző népelemek összeolvadása során kialakult a történetében, ma pedig foglalkozásmódjában megnyilvánul.63 Szerencsém volt a hivatkozással, és azzal is, hogy megadtam a bibliográfiai adatokat, mert hiányukban most az alaptalan dicsekedés vádjával lehetne illetni. A francia monográfiasorozat (Les vieilles provinces de France)64 * 56 Hekler Antal. 67 Pigler Andor: Olasz festőciklus a Szépművészeti Múzeumban. Bp. 1921. (A Budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Művészetörténeti Gyűjteményének Dolgozatai. 1.); Kapossy János: A szombathelyi székesegyház és menyezetképei. Bp. 1922. 58 Azaz a mai bécsi Volkstheater. 59 Moissi: Alexander Moissi albán származású híres osztrák színész (1879-1935). 60 Pontosan: Der weiße Heiland. 61 Die Weber. (1892.); Und Pippa tanzt! (1906.) 62 Azaz Thormay Cecilnek. 63 Ld. ezt: Századok, 57-58 (1923-1924) 538-566.; az utalás itt: 564. - A tanulmány új kiadását ld. Mályusz E.:. Klió szolgálatában, i. m. 493-511. 64 A 20. század első négy évtizedében, 16 kötetben napvilágot látott sorozat. A kötetek szerzői Franciaország legjelentősebb régióinak históriáját történeti-geográfiai összefüggéseikben tárgyalták.
