Századok – 2015
2015 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Mályusz Elemér: Legsikerültebb könyveim
tak korábbi lakosok, ezt elismernem nem esett nehezemre. Ugyanakkor az elveszett illúzió helyett a valósággal együtt kultúrális teljesítményre tudtam a magyarságot figyelmessé tenni. Arra, hogy a lakatlan fennsík magyar telepeseinek munkája a táj gazdasági életét fellendítette. A magyar-szlovák kapcsolatot legközvetlenebb felmenőim életsorsának példájára megvalósulónak éreztem. Anyai nagyapám, Nedeczky-Ruttkay Sándor ugyan szolgabíró, de felesége a znióváraljai bíró, az új nemes Pacséri Tocsek Mátyás leánya; nagyatyám becsének felesége szlovák ügyvéd leánya, az ő fiúk, Ruttkay Béla, mint eperjesi joghallgató a március 15-i ünnepi beszédet gomblyukában vörös Szekfűt tűzve mondja el; ragyogóan fekete szemű Ancsi testvére pedig szívet megdobogtató bájjal tudja a persze szót pösze formában mondani, hogy azt nem lehet elfelejteni. A szerb törekvések megértéséhez közelebb vitt volna, éreztem, Thököli Szávának, apai nagyanyám nagynénje, Hajniki Bezzegh Amália férjének politikai szereplése, amely az 1792-i temesvári nemzeti kongresszuson az elnöklő Schmiedegg tábornoknak álmatlan éjszakákat okozott és a szerb kulturális törekvéseket támogató kultúrális központ, a pesti Thökölianum megalapítása.49 A hazai román művelődés önállóságának megértésére sajátságos véletlen ösztönzött. Érettségi után vakációmat mint instruktor a Hunyadi megyei Hátszegen töltve, az ottani könyvkereskedésben az egyik román görögkatolikus püspökség történetét tárgyaló monográfia arra ösztönzött, hogy belelapozzak a kötetbe. Nem számítottam arra, hogy szemre komoly tudományos munkának látszó könyvet tartok kezemben; arról pedig, hogy az akkor még magyar jellegűnek látszó városkának tekintélyes román polgársága van, a mindennapi élet győzött meg. Ha afelől nyugodt is lehettem, hogy lélekben kész vagyok egy elfogulatlan korszerű magyar történet megírására s bizonyos voltam, hogy a magyar nyelvű történetirodalomban meg fogom találni a szükséges adatokat, hiánynak éreztem, nem tudom a magyar történetet sajátságos fejlődés része egységeként feltüntetni. Úgy látszott, hogy a középkori fejlődést nem fog sikerülni társadalmi elvek megvalósulásaként ábrázolni, és be kell érnem azzal, hogy a XVII. századot a főpapság, a XVIII-ikat a főurak uralma idejének, 1790-et a köznemesség társadalmi érvényesüléséért vívott harcának tekintsem; a reformkort nem egyedül a liberalizmus, hanem a demokrácia korának is lássam, és az első világháború utáni kort pedig az értelmiség érvényesülési törekvéseiként fogjam fel. Abban, hogy azonnal hozzáfogjak a munkához, korábbi kötelességvállalásom akadályozott. Sándor Lipót forráskiadvány volt,50 elkészülése nem ígért irodalmi sikert. Megírására nem köteleztem magam szerződéssel, csak egyszerű, élőszóbeli megbízásra támaszkodhattam. Viszont a tudományos életpálya alapfeltétele volt megjelenése. Választhattam az irodalmi és a tudományos érvényesülés között. Bármennyire csábítóbb volt egy sok szórakozással bíztató LEGSIKERÜLTEBB KÖNYVEIM 223 49 Thököly Száva (Sava Tekelija) szerb kereskedő, politikus 1838-ban alapította meg a róla elnevezett intézetet, a Tekehanumot. 50 Sándor Lipót főherceg iratai 1790-1795. Kiadta, a bevezető tanulmányt és a magyarázatokat írta Mályusz Elemér. Bp. 1926. (Fontes Historiae Hungáriáé Aevi Recentioris - Magyarország újabbkori történetének forrásai. Kormányzat- és közigazgatástörténeti iratok)
