Századok – 2015
2015 / 6. szám - VITA - Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában: Megjegyzések és kérdések egy jelenkor történeti "recenzió" keletkezéséhez
1550 VITA mát vagy az egyéb társadalmi csoportok (értelmiségi, munkás, volt polgár, pártapparátus) bemutatásának hiányát látja, ott állításai sorra cáfolhatók. Arról nem beszélve, hogy nem vette figyelembe a munka megfogalmazott célját és a kötet terjedelmi határait. (A „recenzió” szerzője is érezhette ötletei ingatagságát, ezért is szúrhatott helyenként a szövegébe elismerő értékítéleteket, majd persze mindig visszakanyarodott a fő „csapásirányhoz”. Az ellentmondás a szerzőnek nem tűnt fel, a szerkesztő pedig nem foglalkozott vele.) Érteni vélem Papp István nagy lendületét és hosszú ideje cipelt ellenérzését, azt, hogy mindenáron fogást akart találni, de amiket hibaként ró föl, azokról — figyelmesebb olvasással — kiderül, hogy nem azok. így például szerinte egyik „vaskos tévedésem”, hogy nem említem: a „gazdasági mechanizmust” több tekintetben már 1966-tól elindították. Ez nem igaz, a kronológia 1968. évi sorában utalok az 1966-os előzményre. Kérdezhetném továbbá, hogy mely művekből áll az a terjedelmes szakirodalom, amely igazolná, hogy 1945-ben nem vették el a vagyonos („kulákoknak” nevezett) gazdák földjét? Ez az állítás lenne a másik „vaskos tévedésem”. Ha figyelmesen olvassuk a szerző által nekem ajánlott szakirodalmat meg amit nem ajánl, így elsősorban gazdaságtörténeti műveket (legújabb kutatásainkról nem is beszélve), akkor egyértelműen bizonyítható az állításom. Papp kritikájának alaptalanságát igazolja és a jövő kutatási feladatait is kijelöli az a néhány munka, amelyet itt tudatosan az 1960-70-es évek publikációi közül emelek ki.18 Egyik 1964. évi (!) lábjegyzetében Szakács Sándor bővebben is utalt a könyve főszövegében elrejtett megállapításaira: „A kulákbirtokokat érintő kisajátítások pontos adatai ugyan nem ismeretesek, ennek ellenére — a szükségből igénybe vett birtokokra vonatkozó hivatalos adatok alapján is — országos vonatkozásban több ezerre tehető azoknak a kulákbirtokoknak a száma, amelyeket a földosztás részben vagy egészben kedvezőtlenül érintett. - A szükségből igénybe vett összes birtokok száma: 7424, területe 89 091 kát. hold volt. Bár e problémakör még további alapos kutatást igényel, kétségtelennek látszik, hogy komoly veszteségek érték a kulákgazdaságokat a kitelepítések során is.”19 A „recenzió” szerzőjének vannak olyan felvetései, megfogalmazásai, vakmerő ítéletei, amelyekkel itt nem szeretnék foglalkozni, mert azokat mesterkéltnek és szakmai kritériumokat nélkülözőnek gondolom. Kicsit úgy vagyok ezzel a „recenzióval”, mint a kötet azon dokumentumaival, amelyeket az apparátusban írtak. Ez a kritika igazából nem az általam összeállított kötetről, tehát nem a tárgyról, hanem kritikusom gondolkodásmódjáról és céljairól szól. Másrészt írásában igazából az a lényeges, amit nem írt meg, amit akarva, akaratlanul kihagyott a látószögből. lepülésről több új, igen lényeges irat szerepel a dokumentumkötetben. A 2012-es monográfia függeléke 33 illusztratív példát tartalmaz különböző témákról és helyekről. 18 Földreform. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény. Szerk. Teleki Éva. [a bevezető tanulmányt írta: M. Somlyai Magda], Kossuth, Bp. 1965. 368-373; Orbán S.: Két agrárforradalom, i. m. 30-45; Szabó István: Agrárforradalom a Viharsarokban (1945-1947). Akadémiai, Bp. 1976. 76-89. 19 Szakács Sándor: Földosztás és agrárfejlődés a magyar népi demokráciában. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 1964. 80. 187. lábjegyzet.
