Századok – 2015
2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925
GERARD VISSERING ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁG (1919-1925) 1539 Egyre fontosabb kérdésekről folytak a megbeszélések: az európai, ezen belül a német gazdaság újjáélesztésének különböző lehetőségeiről, a holland gazdasági és pénzügyi helyzetről és Hollandia lehetséges szerepvállalásáról az európai rekonstrukcióban. A németeket az a kérdés is élénken foglalkoztatta, hogy mennyi idegen s azon belül német bankbetét rejtőzhet a holland bankrendszerben. A fenti találkozókon túl Visseringnek több személyes megbeszélése is volt. Ezek többségére egy teljesen semleges helyszínen, az Adlon Hotelben került sor. Azért éppen ott, mert az említett pincérsztrájk miatt szinte csak ott lehetett megszállni, étkezni vagy tárgyalni; következésképpen az Adlon Hotel egyfajta információs központtá vált. Vissering feljegyzéseiből kiderül, hogy fontosabbnál-fontosabb emberek jártak ki-be az Adlon kapuján; s hogy az ebből adódott lehetőségekkel élt is. Westermannal a Rotterdami Bankszövetségtől és W. La Groval82 is így találkozott. Utóbbi még az Amszterdamba közlekedő éjszakai vonatra is segített neki helyet foglalni. Sőt J. Wirth-tel83 is össze kívánta hozni a holland bankelnököt, ami csak azért nem sikerült, mert épp aznap nevezték ki Wirth-et birodalmi kancellárrá. Az Adlon Hotelben szállt meg a londoni Rothschild cég munkatársa, Nauheim is. 0 kereste meg Visseringet, s nagyon bizalmasan közölte vele, hogy Rothschild84 és ő miért érkeztek Berlinbe. Elmondta, hogy kölcsönt kívánnak nyújtani Németországnak, s az akcióba más hitelezőket is szeretnének bevonni. Ez volt korábban Warburg (amerikai bankár) terve is. Rothschild Warburghoz hasonlóan olyan pénzügyi partnereket keresett, akik egy nemzetközi együttműködés keretében vállalták volna Németország pénzügyi támogatását. Ennek érdekében utazott Rothschild és Nauheim Berlinből Párizsba, majd újra Londonba, s előzetes terveik szerint New Yorkba is. Néhány berlini kollégát korábbról is ismert Vissering. Egyikük Anton Arnold a Leszámítoló Társaság (Disconto-Gesellschaft) igazgatója volt, aki közvetlenül őutána foglalta el a kínai kormány pénzügyi tanácsadói székét 1912-ben. 1921-es találkozójuk alkalmával azonban már újra a német jegybanknál dolgozott. Kettejük kapcsolata (akárcsak Normannal) rendszeres találkozásokból álló szimmetrikus ismeretség volt. (Úgy tűnik, alapvetően Vissering személyiségéből következett, hogy partnereivel igyekezett egyenrangú viszonyt kiépíteni.) Ez a kötelék azonban mélyebb és személyesebb volt, mint kapcsolatainak többsége. Pekingi élményeik jelentették azt a szálat, amely mindkettejük életében meghatározó volt, s ez szorosan összekacsolta őket. 82 [Willem] La Gro (1874-1948), A Holland Kereskedelmi Társaság felügyelője (1913-1914), 1917-1919 között a holland-orosz kereskedelem felügyelője, a Banque de Paris et des Pays Bas holland leányvállalatának a vezérigazgatója (1921-1935), majd az említett bank tanácsadó testületének tagja (1936-1948). 83 [Karl] Joseph Wirth (1879-1956), pénzügyminiszter (1920-1921), birodalmi kancellár (1921-1922), a megszállt területek minisztere (1929-1930), külügyminiszter (1930-1931). 84 Valószínűleg Lionel Nathan de Rothschildról (1882-1942), vagy annak öccséről Anthony Gustav de Rothschildról (1887-1961) van szó. Ez utóbbi mellett szól, hogy néhány évvel később aktívan részt vett Közép-Európa gazdasági rekonstrukciójában.
