Századok – 2015
2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925
1532 RAB VIRÁG rendelkeznie; s az is lényeges szempont lehetett, hogy az illető ne csak szakmailag, de emberileg is megbízható és hiteles legyen; ráadásul olyan valakinek kellett lennie, akit az amerikai felek korábbról ismertek. 1919-ben Vissering neve — elsősorban a kínai valuta stabilizálására tett kísérletei miatt —jól csengett amerikai bankár körökben. Ezt igazolja az a tény is, hogy a fentieken túl a német származású amerikai bankár, Paul Warburg42 is közvetítői feladatot bízott rá. Arra kérte, hogy szervezzen neki találkozót az akkor Párizsban tartózkodó Kenttel (a fentebb említett megbízók egyikével). A találkozó előkészítése során felmerült két másik szakember bevonása is a tárgyalásokba. Az európai gazdaság helyzetét kiválóan ismerő francia Raphael-Géorges Lévyé43 és az angol John M. Keynesé.44 Vissering végül mindkét felkérésnek eleget téve szervezte meg a szűk körű konferenciát. Az amszterdami tanácskozásra 1919. október 13-14-én teljes titokban került sor. Hogy valóban ne kerülhessen nyilvánosságra a megbeszélésnek még a híre sem, Vissering házában gyűltek össze a meghívottak. A gyűlésen az említett két amerikain, a francia és az angol szakemberen s Visseringen kívül jelen volt még C. E. ter Meulen45 a Hope & Co tulajdonosa Amszterdamból, J. van Vollenhoven46, Pieter Johan Conrad Tetrode47 és G. H. M. Delprat48 a Holland Nemzeti Banktól. A megjelentek azonban nem az említett intézmények képviselőjeként, hanem magánemberként vettek részt a megbeszélésen. A nem hivatalos konferencia nem hivatalos elnökének Visseringet választották. A megbeszélések tartalmára részletesen most nem térek ki, mindössze arra utalok, hogy a tárgyalások második napjának végén a szakemberek úgy döntöttek, hogy megbeszéléseik eredményét eljuttatják a tárgyalt kérdések szempontjából meghatározó hivatalos szervezethez, a Népszövetséghez. Előbb 42 Paul [Max] Warburg (1868-1931), cégtárs a Kuhn, Loe & Co-nál New Yorkban és az M.M. Warburg & Co-nál Hamburgban, a Federal Reserve Board elnökhelyettese, bátyja, M.M. Warburg befolyásos német bankár, aki a Reichsbank igazgatótanácsának tagja. 43 Raphael-Georges Lévy (1853-1933), francia politikus, bankár és közgazdász. 44 John Maynard Keynes (1883-1946), a brit Pénzügyminisztérium munkatársa (1915-1919), hivatalos képviselő a Párizsi Békekonferencián, kiadta az Economic Journalt (1919-1944), A Békeszerződés gazdasági következményei (1919) című nagyhatású könyv szerzője. 45 C.E. tér Meulen (1867-1937), holland bankár, cégtárs a Hope & Co-nál (1901-1937), a Népszövetség pénzügyi bizottságának tagja (1920-1937). 46 J[oost] Van Vollenhoven (1866-1923), a Holland Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója (1916-1923). Vissering 1923-ban Vollenhoven nekrológjában külön megemlékezett munkatársa aktív közreműködéséről az — 1919 őszi informális találkozók eredményeképpen megszületett — amszterdami memorandum megalkotásában. Vissering írása Vollenhoven szakmai tevékenysége kapcsán rendkívül szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerére, személyiségének egyes vonásaira, így nyitottságára és különleges munkabírására hívta fel a figyelmet. Ez utóbbi — Vissering véleménye szerint — a Hollandia jövőjéért való tenni akarásából és hazája iránti elkötelezettségéből adódott. Mindemellett fontosnak tartotta, hogy Vollenhoven elméleti és gyakorlati tudása kölcsönösen segítették egymást; s végül kiemelte azt a képességét, hogy minden egyes nehéz helyzetben —, legyen az vihar az óceánon, vagy a gazdasági életben — talpon tudott maradni. G[erard] Vissering-. In memoriam Joost van Vollenhoven. Overdruk van het Algemeen Handelsblad van Donderdag 29 November 1923. 1-6. 47 Pfieter] J[ohan] C[onrad] Tetrode (1883-1934), a Holland Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója (1919-1934). 48 G.H.M Delprat (1867-1951), a Holland Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója (1915-1923).
