Századok – 2015

2015 / 6. szám - FIGYELŐ - Karády Viktor: Társadalompolitika és zsidó vagyon a Horthy-korszakban a soá-ig: Ungváry Krisztián könyve kapcsán

Kérdésesebb már az ehhez kapcsolódó állítása, mely szerint „a magyar zsidóság relatív és abszolút gazdagsága Európában minden bizonnyal egyedülálló volt” (59. o.). Különösen a relatív arányok ilyen minősítése vitatható részletes kontextuális kutatások nélkül. Pl. az uo. felemlített adat, mely szerint az 1% alatti népességi arányú német zsidóság a magánbankok 20%-át kezelte és a jogászok 16%-át adta (bármennyire bizonytalanul definiált is az utóbbi kategória), hasonló vagy még nagyobb mértékű viszonylagos egyenlőtlenségekre mutat, mint Magyarországon. Azt sem hinném, hogy ez a tétele a korabeli nyugat-európai zsidóságra érvényes lenne, ha erre megfelelő adataink lennének. Példaképp utalnék itt az olasz zsidóság rétegezettségére 1938-ban, amikor a Mussolini-féle rezsim is ’faji’ törvényt vezetett be s ennek kapcsán külön cenzust tartottak. Ennek eredménye szerint a korabeli 17 117 főt kitevő aktív itáliai zsidó lakosság rétegek szerinti megoszlása a következő volt az ossz-népességgel szemben29:

TÁRSADALOMPOLITIKA ÉS A ZSIDÓ VAGYON A HORTHY KORSZAKBAN... 1513

Birtokos

Szabadfoglalkozású

Kézműves

Főhivatalnok

Alkalmazott

Bérmunkás

Összesen

’Polgári közép osztály’%

Zsidók

33,8

9,3

1,6

4,1

40,9

10,3

100,0

47,2-89,7

Összes

8,6

0,6

39,2

0,3

7,8

43,5

100,0

9,5-56,5

Az olasz zsidóság e szerint mért polgárosodottsági szintje tehát a magyarországi becsléseket láthatóan számottevően meghaladta, amennyiben pl. a minősített proletárok (a bérmunkások) aránya közöttük negyed annyit sem ért el mint az össznépességben. Ezzel szemben az igazolt elitcsoportok arányai (szabadfoglalkozásúak és főhivatalnokok) az össznépességben találhatókénak több mint tízennégyszeresére rúgtak. Ezek a számok Európai összehasonlításban is egy jórészt régóta megtelepedett (tehát nagy tömegű új kelet-európai bevándorlóval nem felfrissült) zsidó népességre jellemző kiemelkedő polgárosodottság képletét mutatják. Az asszimilációt kevésbé szorgalmazó vagy tűrő s a modernizációban elmaradt Kelet-Európábán (Romániában, a volt Orosz birodalom utódállamaiban s a Balkánon) elképzelhetően sokkal szerényebb polgárosodottsági jelzéseket lehetett találni, míg Nyugaton magasabbakat, bár ott is a keletről érkező bevándorlás mértékének és jellegének függvényében. Az is előfordulhatott, hogy általános gazdasági-társadalmi alulfejlettség és elmaradottság körülményei mellett, melyek a zsidó polgárosodásra is korlátozóan hatottak, a zsidók és a keresztény többség közötti modernizációs különbségek hasonlóknak vagy esetenként akár még nagyobbaknak is bizonyulhattak mint Magyarországon. A világháborúk közötti Bulgáriában például, ahol a zsidóság az össznépességnek éppen 1%-át tette ki s az 1934-es cenzus még több mint negyedüket (27,3%) írástudatlannak találta,30 azért a diplomás értelmiség egyes kategóriái-29 Az adatokat idézi Michele Sarfatti: The Jews of Mussolini’s Italy, From Equality to Persecution, Madison, The University of Wisconsin Press, 2006, 39.

30 Jews in the Bulgarian Hinterland, An Annotated Bibliography, compiled by Jacques Eskenazi, Alfred Krispin, Sofia, International Center for Minority Studies and International Relations, 2002, 119. A férfiaknál azonban az írástudatlanságnak ekkorra már elenyészőnek kellett lennie, hi-