Századok – 2015
2015 / 6. szám - DOKUMENTUMOK - Gecsényi Lajos: Emigrációs útkeresések : A Magyar Nemzeti Bizottmány előtörténetéhez
1488 GECSÉNYI LAJOS is, hogy mennyiben érvényesüljenek az 1945-1947 közötti hazai pártkeretek, mennyiben vegyék azokat figyelembe a megalakítandó Magyar Nemzeti (vagy egy korai változat szerint Függetlenségi) Bizottmány összeállításánál. Mindezen felül is még számos — elsősorban a programot érintő — kérdésben kellett konszenzust teremteni. Az első lépésekről folytatott konzultációkban fontos szerepet játszott a háttérben néhány olyan diplomata, akik felkészültségükkel, kapcsolataikkal, széles látókörükkel és legfőképpen demokratikus elkötelezettségükkel az emigráns politikai elit minél szélesebb körű (csupán a totabtárius szélsőséget kirekesztő) integrációjára, mozgósítására törekedtek. Közéjük tartozott mindenekelőtt Szegedy-Maszák Aladár a háború alatti magyar külpolitika egyértelműen angolszász orientációjú vezető diplomatája, akit a német megszállás idején a dachaui koncentrációs táborba hurcoltak, majd 1946-ban a demokratikus Magyarország első washingtoni követévé neveztek ki. Miután 1947 júniusában, a Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítását követő napokban, lemondott követi posztjáról aktívan bekapcsolódott az Egyesült Államokba érkezett menekült politikusokkal folytatott megbeszélésekbe, kiterjedt levelezést folytatott az Európában maradottakkal. Annak érdekében, hogy minél jobban megismerjék a demokratikus kötődésű emigráns közvélemény álláspontját a tervezett csúcsszervet illetően, 1947. december végén levelet küldött számos ismerősének, elsősorban politikusoknak, újságíróknak, diplomatáknak, de „névtelen” értelmiségieknek is, akik a következő hetekben szép számmal válaszoltak a kérdéseire.2 A beérkezett vélemények hozzájárulhattak ahhoz, hogy Varga Béla 1948. június 10-én bejelenthette a konkrét előkészületeket egy elméletileg emigráns (ám soha össze nem hívott) parlamentnek szánt Bizottmány megalakítására, majd egy évvel később deklarálta is annak létrejöttét. Sokban meghatározták ugyanakkor annak a programnak a mondanivalóját, amit 1950 nyarán tettek közzé a Bizottmány feladatairól.3 Sajátos módon azonban ez a „kérdőív akció” volt az, amely komoly összeütközés forrása lett a bontakozó szervezkedés egyik meghatározó személyisége, Eckhardt Tibor és Szegedy-Maszák között. Eckhardt válasz nélkül hagyta a kérdőívet és láthatóan nem értett egyet a megszólítottak széles körével és összetételével. Noha jelenleg nem ismerjük a pontos részleteket, több, mint valószínű, hogy Szegedy-Maszák e konfliktus következményeként lépett vissza a Bizottmányban való aktív részvételtől és keresett más elsődleges tevékenységi formát, éppen az Amerika Hangja Rádió magyar adásának vezetőjeként.4 2 Bartók László levele Szegedy-Maszák Aladárhoz 1948. január 6. Ebben értesíti, hogy több kérdőívet átadott Sulyok Dezsőnek és át fog adni Peyer Károlynak is. Lásd Gecsényi Lajos: Iratok a magyar emigráció történetéhez. Bartók László bécsi követ és Szegedy-Maszák Aladár washingtoni követ levélváltása (1947-1948) In: Levéltári Közlemények 85. (2014) 131. A levélhez fűzött lábjegyzetben (130) a kérdőívet tévesen azonosítottam egy 1947. december elején ugyancsak szétküldött kérdőívvel, amely a magyarországi viszonyokra vonatkozott. 3 A Bizottmány történetére lásd Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985 (Európai Protestáns Szabadegyetem 1985) 83-89. Kádár Lynn Katalin: i. m. 145-157. 4 Szegedy-Maszák levele Bartók Lászlónak 1948. február 3-án. Lásd Gecsényi Lajos: I. m. 138.
