Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Keresztes András: "Tükör által ..." Nagy Töhötöm együttműködése az állambiztonsági szolgálattal
1484 KERESZTES ANDRÁS Most íme itt van évtizedek óta a nagy marxista-szocialista forradalom. Bármennyire is a sötétség hatalmában van ennek motívum-világa és célvilága, világosan látom évek óta, hogy Istennek nagy tervei vannak vele. Éspedig az Egyház megtisztítása és szociális kibontakoztatása irányában. Az egyetemes embertestvériség és Krisztus gyakorlati szeretetparancsa akar érvényesülni a jelen kor nagy vajúdásai árán. De hát mi egyháziak alig vagy nagyon nehézkesen akarjuk megérteni Isten szándékát még a vörös forradalom ostorcsapásai alatt is. Itt nálunk is sem az egyházi vezetőség, sem az igehirdetők nem látszanak ezt érteni, mert a szószékeken édes keveset hallunk a szociális igazságokról ma is. Legalább a szociális pápai körlevelek keretében volnának komoly és hangos hivatalos meghirdetések a nagy szociális igazságokról és feladatokról. De mintha eziránt ma még kevesebb érzéke lenne az egyházpolitikának, mint évekkel ezelőtt. Január vége óta motoszkál a lelkemben olyan élmény-féle, hogy segíteni kellene az elvtársakat helyesebben eltalált, célirányosabb munkára: az Egyház megtisztítása és szocializálása felé. De hogyan? Próbáltam valamit. De ez alig több a semminél. S ha egyházi személy az ilyen kezdeményező, nem igen menekülhet meg attól, hogy be ne húzzák a napi politikájuk sodrába - fölhasználni akarván az illetőt saját összes álláspontjuk bizonyítására az Egyházzal szemben. Természetesen magam fajta ember nem sodródhatik ebbe bele. Itt van azonban az Ön lélektani helyzete. Mintegy arra destinálva, hogy közéjük elegyedve hatalmas tisztító és szocializáló mozgalmat indítson, hogy segítsen az egyházi bajok és szennyek meg antiszociális dolgok tisztogatására. Persze nem hamis és becstelen, hanem igaz és becsületes alapon. Ami természetes. Este még úgy gondoltam, hogy Ön látszólag megszűnik jezsuita lenni, pap lenni, sőt az egyház felé létezni is. De nem úgy, hogy kilép a rendből és redukáltatja magát ad statum laicalem. Hanem úgy, hogy marad, aki volt - és mint Krisztus: formam servi accipiens, habitum inventus est ut homo37 - mintegy számkivetésbe megy önkéntesen a testvérek közé. A jelszót így láttam a szentpáli fogalmak szerint: Factus sim anathema pro fratribus,37 38 39 Erről persze csak pld. a Generális atyának lett volna szabad tudni. Mások csak annyit tudtak volna, hogy Ön eltűnt. A Társaságban is így lett volna elkönyvelve. Ön aztán új életformában, új alakban, új névvel, felismerhetetlenül élt és dolgozott volna, amíg ezt célszerűnek látta volna. Aztán talán öreg korában megkerült volna, de lehet, hogy csak a túlvilágon került volna meg a Társaság számára. A de Nobili39 vállalkozását messze túlhaladó zseniális nagy koncepciót láttam ebben. A feladat persze szinte emberfölötti — nem is fizikai, hanem erköl-37 Krisztus szolgai alakot öltött és hasonló lett az emberekhez. (Fii 2,7) 38 „[Nagy az én szomorúságom és szüntelen az én szívem fájdalma.] Inkább azt kívánnám testvéreimért, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól ...” (Róm 9,3) 39 Roberto de Nobili (1577-1656) jezsuita misszionárius. 1606-ban kezdett Indiában téríteni. Pál apostol elve szerint “mindenkinek mindene kívánt lenni”, s elhatározta, hogy egész külső életmódjában minden áldozat árán is alkalmazkodik a hindukhoz. Arra törekedett, hogy a helyiek nyel-
