Századok – 2015

2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Keresztes András: "Tükör által ..." Nagy Töhötöm együttműködése az állambiztonsági szolgálattal

1480 KERESZTES ANDRÁS Angol püspök felszólalása:2B „Az előttem felszólaló portugál püspöktársamnak [aki elutasította a kom­munistákkal folytatandó egyezkedést - K.A.] tökéletesen igaza van akkor, ha mi a kommunizmussal elvekben akarnánk megegyezni. Egy közös nevező kere­sése valóban elképzelhetetlen, de ki beszél itt erről. Mi egy modus vivendit aka­runk megteremteni. Egyszerűen élni akarunk és dolgozni a lelkek javára, s mi­vel a vasfüggöny mögött ők az urak, bebocsájtást kérünk és megkérdezzük a feltételeket. Feltételek nélkül mi sem bocsájtunk be senkit a saját területeink­re. (...) Nem elveket teszünk mérlegre, hanem fizikai értelemben vett működé­si lehetőségeket és ezekhez az utakat keressük... Ne higgyük, hogy a kommu­nistáknak ez nem okoz legalább is annyi fejtörést, mint nekünk. Ok egy zárt ideológiai tömb, féltékenyen őrzött határokkal, s mi keressük a réseket, ahol be lehetne oda hatolni, ahol a mi keresztényi felfogásunknak helye volna. Erre szolgál a dialógus. (...) Maradtunk lényegünkben azok, akik voltunk, de már nem annyira azt keressük a másikban, hogy mit lehetne benne még elítélni, ha­nem mi az, ami — hála Istennek — jó benne.” Örmény püspök:25 26 27 „ (...) A humanizmus — csak így egyszerűen, jelzők nélkül kimondva — az az ajtó, amelyen keresztül kölcsönösen meglátogathatjuk egymást, sőt közösen tervezgethetünk is, és sok mindent meg is valósíthatunk. Hogy nem mindent, az természetes. (...) De így megverve nehézségekkel és megáldva reménységek­kel, bízhatunk benne. Ezzel valószínű a jó eredmény, e nélkül biztos a rossz eredmény. A választásunk nem lehet kétséges.” „(...) És ha valaki felemeli a szavát a század egyik legnagyobb ügye érde­kében, akár itt vagy akár ott, a sorsa azonos: valamelyest bélyeget kap a homlo­kára, amely őt a másik táborban naggyá, de a sajátjában kicsinnyé teszi. Néha menekülni is kénytelen.” Argentin püspök:21 „(...) Ez a beépülés vagy kimaradás, akármelyiket választjuk is, mindket­tő óriási nehézségekkel jár. Hogyan épüljünk bele egy rendszerbe, amelyik ate­istának vallja magát, és hogyan maradjunk ki abból, amiben híveink milliói várnak bennünket? Nem közeledhetünk az új rendszerhez, mert régi szövetsé­geseink ezt sohasem tudnák megbocsájtani nekünk; viszont ez a „soha” szó a történelemben csak perceket jelent, mert hamarosan lesz idő, amikor senki sem fogja igényelni egy elfelejtett rendszer bocsánatát; viszont mi élni fogunk és fenn fog állni evangéliumi küldetésünk: figyelni az idők változását és kiegészí­teni azt Krisztussal. Bemenni botrányos ma. Kimaradni botrányos holnap. Az 25 Uo.: 133. 26 Uo.: 218-219. 27 Uo.: 223., 232.

Next

/
Oldalképek
Tartalom